Nincs engedélyezve a javascript.
Moobius online könyváruház | Az ország legjobb könyves ajánlatai
október 15.
„Egy jó krimi elgondolkodtat, szomorúvá tesz és megnevettet, de minden esetben megpróbál manipulálni…”

„Egy jó krimi elgondolkodtat, szomorúvá tesz és megnevettet, de minden esetben megpróbál manipulálni…”

Interjú

Szántó Dániel 1989-ben Szombathelyen született. Gyerekként, kamaszként imádott álmodozni, volt már szuperhős, világbajnok atléta, önfeláldozó katona, zseniális pszichológus, hányatott sorsú űrhajós, iszákos nyomozó és még sok minden más, amire talán már nem is emlékszik. A regényeiben elvetemült gonosztevők után nyomoz, akik sokszor megoldhatatlannak vélt kihívások elé állítják őt. Szereti a sok szálon futó, elgondolkodtató, drámai és fordulatos történeteket, melyek nem mindig végződnek happy enddel. Állítása szerint a jó krimi a részletekben rejlik.

A szerző harmadik regénye, az október 22-én megjelenő Egy pap vallomása egy elképesztően nyomasztó és izgalmas bűntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten. Ezúttal azonban nem az elkövetőt kell megtalálni, hanem az elevenen eltemetett áldozatokat, akik egy elvetemült elme kísérletének alanyaivá váltak. Szántó Dániel most a Moobius olvasóinak mesél könyvéről, munkásságáról, terveiről.

Miért döntöttél úgy 2016-ban, hogy az írói pályát választod, és miért éppen a krimi műfaja felé nyitottál?

Visszagondolva úgy érzem, hogy ez a döntés már viszonylag korán megfogalmazódott bennem. Egészen fiatalon beleszerettem az olvasásba, egyfajta kiút volt az unalmas, egyhangú és néhol szorongással teli valóságból, és valahol már akkor tudtam, hogy írni szeretnék. Fantasytörténetekkel kezdtem az olvasói pályafutásom, aztán talán valamikor tinédzserkoromban fordult a figyelmem a krimi műfaj felé. Emlékszem, hogy némi fenntartással fogtam a kezembe az első bűnügyi regényemet, hiszen borúsnak, depresszívnek és szomorúnak láttam a műfajt. Aztán jött a hatalmas meglepetés. Háromszáz oldal egy nap alatt. Úgy beszippantott, hogy azóta sem tudtam szabadulni az érzéstől, és többé már nem is fogok.

Egy jó krimi – legalábbis a tapasztalataim alapján – valamennyi műfajból csipeget, és ettől válik igazán összetetté. Elgondolkodtat, szomorúvá tesz és megnevettet, de minden esetben megpróbál manipulálni. Ezek többnyire sok szálon futó történetek, melyek a megfelelő pillanatban összeérnek, és megadják a hőn áhított megvilágosodást az olvasónak.

Rá lehet jönni a trükkre (a gyilkos kilétére, az átverésre), de nem egyszerű, és pont ez a lényeg benne. A lehetőség adott, néhányan tudnak élni vele, míg mások nem. Ráadásul a műfaj kiválóan alkalmas arra, hogy görbe tükröt állítson az emberek elé bizonyos társadalmi kérdésekben, hiszen könnyen lehet benne reflektálni a mindennapi élet történéseire.

Legújabb regényed, az Egy pap vallomása egy hitében megrendült katolikus pap megszállott, emberéletet veszélyeztető kísérletéről szól. Honnan merítetted az ihletet a történethez?

A vallási téma mindig is foglalkoztatott. Létezik-e Isten? Miért van ennyiféle vallás a világon? Mi alapján dönti el valaki, hogy melyik természetfelettiben hisz? Egyáltalán miért hiszünk? Mit remélünk a túlvilágtól? Annyi meg annyi kérdés merül fel a témakört boncolgatva, hogy meg akartam érteni az emberek motivációját és hozzáállását a hithez. Maga a cselekmény is ebből a bizonytalanságból táplálkozik, és az ihletet pont egy mélyen hívő szombathelyi plébános adta, akinek volt lehetőségem feltenni a kérdéseimet. Érdekes volt hallani a válaszokat, és bizonyos értelemben új megvilágításba helyezte a vallásról alkotott véleményem. Kétféle felfogás viaskodott bennem, és ezeket eresztettem egymásnak az Egy pap vallomása írása során. Ha Isten létezik, és valóban jó, ahogy reméljük, úgy minden bizonnyal a jó lelket előbb menti meg, mint a rosszat. Vagy talán mégsem? Az olvasóknak lehetőségük van egyik és másik irányba lépéseket tenni, de a döntés teljesen rájuk van bízva, hogy akarnak-e hinni a Mindenhatóban. Vannak érvek és ellenérvek, na meg persze ott van a hit, az a megmagyarázhatatlan kötelék, ami olyannyira mozgat minket.

Korábban a hivatalos Facebook-oldaladon azt írtad, Horváth Mihály atya – az Egy pap vallomása központi szereplője –a legfélelmetesebb karakter, akit valaha teremtettél. Az ő jelleme a képzeleted szüleménye, vagy valós személy(ek) alapján alkottad meg?

Is-is. A karakterek, melyeket megalkotok a történeteimben bizonyos értelemben valóságosak. Horváth Mihály atya szóhasználata, gondolkodásmódja és a megjelenése is sok hasonlóságot mutat egy olyan személlyel, aki létezik, akivel találkoztam és beszélgettem az elmúlt évek folyamán. De fontos hozzátenni azt is, hogy a karakterek folyamatosan fejlődnek és változnak a regény írása alatt, és végső soron egyedivé válnak. Én ezt úgy képzelem el, mint a mesterséges intelligenciát, amelyet megalkotunk valamilyennek, majd a program felülírja magát, és egy idő után felvesz olyan jellemvonásokat, amik eredetileg nem voltak jelen a program kódjában. A karakterfejlődés pontosan ilyen. Elképzelem valamilyennek, majd a végén olyan lesz, amilyenné formálja magát.

Horváth Mihály atya ettől is lett annyira félelmetes, hogy olyan utat választott, amely eltér az eredeti elképzeléseimtől. Néha az volt az érzésem, hogy a bűnössége ellenére kedvelhető, bizonyos szempontból azonosulni lehet vele, holott tudjuk, mit tett. Hidegvérű, számító személy, aki nagyon kiválóan irányítja az eseményeket.

Úgy tudjuk, a könyved írása közben szorosan együttműködtél a rendőrséggel, sőt még önmagadat is kitetted egy bizarr kísérletnek a hitelesség kedvéért. Mesélnél a Moobius olvasóinak erről?

Élve eltemetett áldozatok érzéseiről írni meglehetősen nehéz, hiszen ez egy olyan szélsőséges állapot, melyet az ember normális esetben sohasem él át. Márpedig a hitelesség egy krimi esetében különösen fontos, és az Egy pap vallomása című regényben két karakter is átéli ezt a szörnyűséget. Ezért döntöttem úgy, hogy ki szeretném próbálni magam egy egészen hasonló szituációban, így hát felvettem a kapcsolatot egy temetkezési vállalkozóval, kölcsönöztem egy koporsót, amit két barátommal kivittünk az erdőbe. Ott aztán bezártak engem egy teljes órára, úgy, hogy kiadtam nekik utasításba, hogy ez idő alatt menjenek el a közvetlen közelemből. Hosszú egy óra volt. Sok minden megfordult a fejemben, és meglehetősen valós érzéseket éltem át a bent töltött hatvan perc alatt. A mentális megpróbáltatások mellett fizikálisan is megviselt a kísérlet, ami meglepett, hiszen nem gondoltam volna, hogy csurom izzadságban és nagyon fáradtan fogok kiszállni onnan. Őszintén szólva letaglózó élmény volt, de nagyon örülök neki, hogy vállalkoztam rá. Teljesebb lett a történet, és ez nekem mindennél többet ér. Ugyanezen oknál fogva vettem fel a kapcsolatot dr. Petőfi Attilával, a Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály vezetőjével. A szakmai segítsége aranyat ért, úgy érzem, sokat hozzátett a történet hitelességéhez.

Számíthatunk még tőled hasonló, dermesztően izgalmas krimire a későbbiekben?

Nem is kérdés, hogy igen. Imádok történeteket írni, ebben képzelem el a jövőmet, így határozottan kijelenthetem, hogy a hamarosan jó néhány regénnyel megörvendeztetem az olvasóimat. Budai Viktor története nem záródik le az Egy pap vallomása utolsó oldalaival, tartogat még néhány meglepetést a jövőben, így már javában dolgozom a folytatáson. Ha minden jól megy, várhatóan tavasszal az olvasók is találkozhatnak vele a könyvesboltok polcain. Annyit elárulhatok, hogy egy sorozatgyilkossági ügy lesz, mely szorosan kapcsolódik a napjainkat foglalkoztató faji kérdésekhez. A távoli jövőben pedig szeretnék egy utazást tenni a fantasy világában. Nagyon várom már...

Egy pap vallomása

Egy pap vallomása

Szántó Dániel
Alexandra Kiadó (A), 2020.10.22.
"- Honnan értesült az emberrablásokról? - kérdezte kásás hangon. Mihály atya felnevetett: - Onnan, hogy én tüntettem el őket. - Maga? - Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el. - Én bizony. Elraboltam őket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam őket.