Teresa Battaglia első nyomozása, a Virág nő a pokol felett, világra szóló hírnevet hozott Ilaria Tuti írónőnek: az olasz Alpok zord csúcsai között játszódó történet egy pillanat alatt elnyerte a krimiolvasók tetszését. Egy hasonló színvonalú folytatás legalábbis nehéz – de azt is mondhatnánk, lehetetlen – feladatnak tűnt. Csakhogy íme egy olvasói bizonyságtétel:
„Nem volt könnyű dolga Ilaria Tutinak, mikor arra vállalkozott, hogy ír egy méltó folytatást a Virág nő a pokol felett című krimiremekműnek... de az Alvó nimfával – minden kertelés nélkül jelentem – csodásan sikerült a feladat.” - (Goodreads, olvasói vélemény)
Teresa Battaglia felügyelőnő nem egy mindennapi krimihős. Hosszú évek kitartó munkájával kivívta magának a tiszteletet a hímsoviniszta olasz rendőrségen, és ma már a legjobbak közt tartják számon. De öregszik, betegségekkel küzd, és nagyon úgy néz ki, hogy elméje előbb-utóbb végleg cserben hagyja. Talán éppen az Alvó nimfa vérrel festett képének esete lesz az utolsó, amit el tud vállalni? Ezúttal is vele tart jobbkeze, az ifjú, és folyton kételyek közt gyötrődő Massimo Marini nyomozó, akihez egyfajta döntés alapú anya-fiú viszony fűzi. A nyomok ezúttal is Friuli zord ormai közé vezetnek, csodálatos, hátborzongató erdőkbe, és egy titokzatos faluba, ahol a mai napig különös rituálékat folytatnak. Tulajdonképpen a Resia-völgy a könyv valódi főszereplője (ami elég nagy szó ilyen alaposan kidolgozott karakterek mellett). Gyönyörű, magas fák, amik hatalmas árnyékot vetnek. Ragyogó napsütés, ami mégsem elegendő ahhoz, hogy felmelegítse a fagyott hegyeket. Festői táj, vérrel átitatva. A faluban pedig... még élnek bizonyos hagyományok... még élnek bizonyos asszonyok...
„A gyakran költői szöveg színeket, fényeket és árnyékokat fest elénk. Olyan, mintha valami sötét erő lakná a fenséges és rejtélyes erdőket, ami védelmez és elnyel.” - (Amazon, olvasói vélemény)
Meglepő krimi ez, mert nem pusztán egy érdekes fejtörőt és egy magával ragadó hangulatot ad az olvasónak, hanem komplex, szerethető karaktereket és egy érzékenyen megfestett helyszínt is, ami az egészet egyszerre varázsolja kegyetlenül valóságossá, és csodásan költőivé.