Rejtély, ami a világítótornyot ölelő ködben lappang.
Rettenet, ami az erdő mélyén ólálkodik.
Rémálom, ami gyilkos szándéktól hajtva, árnyként telepszik rá a valóságra.
Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje. Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot – hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen: miféle szörnyeteget?
Irène és Ismaël 1937 augusztusának végén a normandiai partvidék kék-öbölbeli idilljében, szerelmi egymásra találásuk hajnalán még csak nem is sejtik, miféle borzalmakat tartogat számukra a nyár utolsó teliholdjának éjszakája, amikor nyomozni kezdenek egy feltételezett gyilkosság tettese után, s behatolnak a zseniális játékgyáros-feltaláló labirintusszerű, árnyakkal teli birodalmába.
A nemzetközi bestselleríró, Carlos Ruiz Zafón kísérteties-misztikus rémtörténetében egy szörnyű teremtmény ölt alakot, s hoz pusztulást a világunkra.
Carlos Ruiz Zafón (1964–2020) világszerte a második legolvasottabb spanyol író Cervantes után. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyékának ítélte. Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került. Első regénye, A Köd Hercege 1993-ban jelent meg, és érte megkapta az Edebé irodalmi díjat az ifjúsági irodalom kategóriában.
„A Köd Hercegét olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.” (Carlos Ruiz Zafón)