Aldous Huxley brit író és filozófus legismertebb műve a Szép új világ, amelyet 1931-ben írt, és egy évvel később jelentettek meg nyomtatásban. Műveiben gyakran fogalmazott meg társadalomkritikát szatirikus stílusban, de verseket, esszéket, bűnügyi novellákat és regényeket is írt. Korának egyik nagy alakja volt, hét különböző évben jelölték irodalmi Nobel-díjra.
A Szép új világ egy disztópiát mutat be, ami a 26. századi Londonban játszódik. 2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer már az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat – művészet, hit, az önmagáért való tudás – mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar – Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát –, az nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világállamában nincs helye.
Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel.
A ma már kevésbé ismert, de régen itthon is nagy népszerűségnek örvendő rádiójáték – vagy más néven hangjáték – saját dramaturgiát igénylő, hangra értelmezett előadásfajta, amelynek platformja elsősorban a rádió. 1956 és 1957 között CBS Radio Workshop néven készítettek egy olyan adássorozatot, amelyben kísérleti jelleggel rádiójátékokat kezdtek el gyártani. A CBS ennek keretein belül dolgozta fel elsőként Huxley művét, ami egyből nagy siker lett. A történetet pedig nem más, mint maga az író narrálta. Ezt a rádiójátékot még 84 másik követte –ezek mindegyike visszahallgatható az Internet Archive oldalán, Aldous Huxley játéka pedig már a YouTube-on is elérhető.
A teljes, közel egyórás hangjátékot egy rövid felvezető előzi meg az író gondolataival. Bevezetője vészjósló, de elgondolkodtató. Elmondásában a disztópiában az ember alárendelődik azoknak a találmányoknak, amelyeket ő maga hozott létre. Azok a dolgok, amiknek az embereket kellene szolgálniuk, elkezdenek uralkodni felettük. A könyv és a rádiójáték megjelenése között eltelt jó pár év, ami alatt a világ már sok lépéssel közelebb került a rosszhoz.
„Ha ma írnám a könyvemet, nem 600 évvel későbbre datálnám, hanem legfeljebb 200 évre” – hangzik el az írótól.