A nők révén fogsz meggazdagodni – jósolta egy kártyavető asszony a 14 éves Christian Diornak 1919-ben, egy normandiai jótékonysági rendezvény forgatagában.
Majdnem 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mondat értelmet nyerjen, de amikor a 42 éves Dior bemutatta első kollekcióját, a sikere fergeteges volt és azonnali, és a divattervező-zseni alig több mint 10 éves pályafutása alatt egy máig virágzó birodalom alapjait tette le.
„Ő volt az, akit mindenki várt, akinek a feltámadásában mindenki reménykedett. Ő volt a testet öltött Párizs, az a lélegzetelállító, mindent lángra lobbantó koktél, amelytől szárnyra kapott a mámoros képzelet. A döbbent nézők soraiban rövid és egyenes szoknyában, szögletes kabátokban ülő nők önkéntelenül is húzogatni kezdték a ruhájukat. Felharsant a taps, és nem is halkult el többet.”
Mi volt a titka a szerény és visszahúzódó normandiai fiúnak, aki legszívesebben granville-i házuk kertjében foglalatoskodott a virágokkal, de a párizsi bohém művészvilágban, Cocteau, Henri Sauguet és Max Jacob társaságában is otthonosan érezte magát?
Hogy sikerült egyetlen kollekcióval megrengetnie a divatvilágot, és miért tiltakoztak ellene a feministák Dior go home táblákkal, amikor Amerikába érkezett? Milyen volt az a tekintet, amely „levetkőztette a nőket, de csak azért, hogy másképp öltöztesse fel őket”?
Hogyan jött létre a divat, amely „nemcsak szebbé, de boldogabbá is tette” őket, és visszahozta Párizs régi fényét? Rajonghat-e valaki egyszerre Chanelért és Diorért?
„Mindaz, amit mindeddig papírra vetettek, és amit ezek után fognak papírra vetni Christian Diorról, ide, ehhez a mindennek a kezdetét jelentő eseményhez vezet vissza, az 1947. február 2-án bemutatott New Look diadalához, amely felmérhetetlenül fontosnak bizonyult, és kiragadta fásultságából a második világháború pusztításába, megaláztatásaiba és szenvedéseibe belefásult, megtizedelt és elgyötört emberiséget. Soha addig nem akadt még olyan - ráadásul egy tökéletesen ismeretlen tervező által készített - luxus ruhakollekció, amely ekkora visszhangot keltett volna: a siker azonnali volt és világméretű."
„Dior sikere felért egy esztétikai revelációval, amely a szépség és az életöröm himnuszaként zeng azóta is, a nyomában jelentkező döbbenet hatására pedig az átélt világégés után továbblépni és újra élni vágyó, széthullott és kétségbeesetten új, felszabadító energiára vágyó emberek tömegei valósággal elözönlötték Párizst. Bár az alapítójában fel sem merült ilyesmi, a Christian Dior divatház 1947-es megszületése az újkori történelem jelentős pillanatává vált, ha másért nem, hát azért bizonyosan, mert ismét a fény városává tette Párizst.”
Marie-France Pochna könyvében – amelyet a Dior ház a tervező hivatalos életrajzaként fogad el – többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk, de legfőképpen végigkövethetjük, hogyan lett a kertért és a virágokért rajongó, a helyét sokáig nem találó normandiai fiúból a divat egyeduralkodója. Kibontakozik előttünk a század első felének bohém Párizsa, bepillanthatunk a divattervezés kulisszái mögé, és ráláthatunk egy kicsit egy ösztönös zseni munkamódszerére és belső küzdelmeire.
Marie-France Pochna stílusszakértő, rádiós műsorvezető, tanár jogászként dolgozott, de elvarázsolta a divat világa. Első könyve, a Bonjour, Mr. Boussac (1980) a Dior ház megalapítását anyagilag lehetővé tevő textilmágnásról, Marcel Boussacról szólt, akinek a birodalma képezte a mai Louis Vuitton-Moët Hennessy, a világ vezető luxuskonszernjének alapját. Miután kétéves olaszországi tartózkodása alatt több interjút is készíthetett Gianni Agnellivel, az ő életrajzát is megírta Az ellenállhatatlan Agnelli címmel. A könyv Franciaországban és Olaszországban is óriási sikert aratott, és több életrajz követte: Pochna Christian Dioron kívül írt könyvet Nina Ricciről és Paul Ricard-ról (a Pernod-Ricard alapítójáról) is.
A Dior-életrajz első változata 1996-ban jelent meg, és nemzetközi sikert hozott a szerzőnek. A divattervező és egy pap barátja közötti levelezés véletlenszerű felbukkanása miatt azonban Pochna úgy érezte, ki kell egészítenie a munkáját – annál is inkább, mert a Dior divatház a mai napig dolgozik azon, hogy gyarapítsa az alapítóról szóló tudásanyagot, és az évek során sok új ismerettel lettek gazdagabbak. Fontos felfedezés volt például Catherine Dior, a divattervező kedvenc húgának alakja, aki a könyv előző változatában még háttérbe szorult, ebben azonban már az őt megillető súllyal szerepel, de egyéb felderítetlen területek is voltak a történetben, amelyek az új változatban fontos árnyalatokkal egészítik ki az összképet.