Nem egyszerű emberölésről van szó! – A baszkföldi thriller kelta rituáléval folytatódik
A múltban elkövetett bűnökért a még meg nem születettek bűnhődnek
Unai López de Ayala – becenevén: Kraken – újabb sorozatgyilkos után nyomoz, miután első szerelmét, a várandós Ana Belén Liañót holtan találják. A fiatal nő életének egy 2600 évvel korábbi szertartás szerint vetnek véget: megégetik, a lábánál fogva felakasztják, majd nyakig belemártják egy vízzel teli bronzkori üstbe.
A fehér város csöndjében megismert bűnügyi profilozó hadnagy a regénytrilógia második részében még éppen hogy csak gyógyulófélben van az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet során szerzett sérüléseiből, amikor újabb megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: nemcsak a Baszkföld és Kantábria szakrális helyein a kelta eredetű vízáldozatok mintájára öldöklő tettest kell elfognia, de a saját és barátaival közös múltjával is számot kell vetnie. Ahogy azzal is, hogy ha ő az apja Alba Díaz de Salvatierra rendőr főhadnagy születendő gyermekének, akkor annak szörnyű következményei lehetnek: ő is a gyilkos listájára kerülhet. Mivel a gyilkos áldozatai mind leendő szülők.
Fordította: Vajdics Anikó
Eva García Sáenz de Urturi (Vitória, Baszkföld) La saga de los longevos („A halhatatlan család”) című első regényével 2012-ben rögtön az eladási listák élére került. A könyv az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is jelentős sikert aratott. 2014-ben jelent meg a családtörténet második kötete, a Los hijos de Adán („Ádám fiai”) című saga, valamint a Pasaje a Tahiti („Utazás Tahitira”) című történelmi regénye. 2016-ban egy trilógia első kötetével jelentkezett, A fehér város csöndje című thrillerrel, amelynek lebilincselően izgalmas cselekménye a szerző szülővárosában, Vitóriában játszódik. A kritikusok és az olvasók körében egyaránt nagy sikert arató bűnügyi regényt számos nyelvre lefordították. A mű alapján forgatott Netflix-filmet pedig 2019-ben láthatták a nézők. A most már magyarul is olvasható, Vízáldozatok című, második kötetet nemsokára a sorozat harmadik része is követi, Az idő urai címen.
Részlet a regényből:
„– Unai, ugye nem akarod velem elhitetni, hogy egyszerre négyen jártatok ugyanazzal a lánnyal? Ismerem a viccet, hogy Vitóriában a barátság azt jelenti, hogy mindent meg kell osztani egymással, a lányokat is, de ugye nem erről van szó?
– Nem. Nem erről van szó – írtam meg a választ rosszkedvűen. Eszem ágában sem volt viccelődni. – Ő volt az első… kapcsolatunk. Mind a négyünk számára, külön-külön. Gimnazistakorunkban történt, 1992 júliusában, amikor ösztöndíjasként részt vettünk egy kantábriai kelta falu újjáépítésében. Azt is tudnod kell, hogy Rebeca Tovar, az akkori táborvezetőnk tizenhárom éves lánya is ott nyaralt velünk. Az a lány, akit egy évvel később Fontibréban egy fáról a vízbe lógattak.”