„Nagyon fontos volt számomra, hogy megragadjam a korszak hangulatát, és átadjam az olvasóknak is” – Interjú a Rádiós lányok szerzőjével, Eva Wagendorferrel
Interjú
Az 1920-as évekről alighanem mindenkinek A nagy Gatsby csillogó partijai és a jellegzetes rojtos női ruhák jutnak eszébe. Az arany húszas évek azonban nem csak Amerikában vagy Angliában voltak olyan lenyűgözőek: Európa-szerte egy új korszak kezdetét jelentették!
Eva Wagendorfer nemrég magyar nyelven is megjelent regénye, a Rádiós lányok az 1920-as évek Frankfurtjába repíti az olvasót. A nagy háború ütötte sebek lassan begyógyulnak. Az emberek optimizmussal és tettvággyal tekintenek a jövőbe, mindenki szeme előtt egy jobb és modernebb élet lebeg. A három barátnő, a rádiós bemondónőnek készülő Gesa, az énekesi babérokra törő Inge és a tehetséges csellista, Margot, biztosak benne, hogy mindhármukra fényes karrier vár. Nincs azonban egyszerű dolguk a férfiak által uralt művészvilágban. Fel kell venniük a harcot a régi beidegződések ellen, be kell bizonyítaniuk, hogy a nők igenis állják a sarat, és alkalmasak az önálló, független életre. Ezért a lányok szövetséget kötnek, hogy valóra válthassák közös álmukat: a boldog és szabad életet.
Rádiós lányok
Új idők dalai: az arany húszas évek
Alexandra Kiadó (A), 2023.04.27.
A Rádiós lányok izgalmas és lélekemelő történet a női összetartás erejéről, és romantikus időutazás az 1920-as évek pezsgő Németországába.
A Rádiós lányok izgalmas és lélekemelő történet a női összetartás erejéről, és romantikus időutazás az 1920-as évek pezsgő Németországába. A Moobius interjúsorozatában most a szerzőnőt kérdeztük inspirációforrásairól, a korszak jellemzőiről és a folytatásról.
A szerzői bemutatkozásod alapján több szakmában is kipróbáltad magad, mielőtt regényírásba kezdtél. Mesélnél egy kicsit az első regényedig vezető útról?
Az írás már tinédzserkoromban is a kedvenc tevékenységeim közé tartozott. Azt hiszem, egész egyszerűen nem voltam elég bátor ahhoz, hogy ebbe az irányba induljak a gimnázium után – inkább a biztonságos utat választottam, és fogorvos lettem. Hamar rájöttem azonban, hogy kreatívabb munkára vágyom, így felmondtam, és egy divattervezőnél kezdtem dolgozni. Ez nagy kaland volt számomra, és a mai napig örömmel gondolok vissza rá, de még mindig nem éreztem száz százalékosan a magaménak. Miután sok-sok évig nem írtam semmit, végre visszatértem ahhoz, ami igazán boldoggá tett, és megírtam az első regényemet, amely 2016-ban álnéven kiadásra is került. Azóta több könyvet is írtam már – és még mindig nem hiszem el, milyen szerencsés vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Egy író sosem egyedül dolgozik, mindig körül van véve hasonló gondolkodású emberekkel, akik segítenek valóra váltani az álmait. Mindennap hálát adok ezekért a csodás emberekért az életemben. Mikor kinyitom a laptopom, és írni kezdek, akkor érzem igazán otthon magamat.
A Rádiós lányok – Új idők dalai: az arany húszas évek már közel egy hónapja olvasható magyar nyelven is. Tényleg egy régi, családi rádiókészülék inspirálta a történetet?
Igen, a rádió eredetileg a dédnagyanyámé volt, aki igazi kincsként tekintett rá: folyton előtte ült és hallgatta. Később a nagymamám nappalijában állt, és emlékszem, hogy gyerekkoromban teljesen lenyűgözött a mérete és a gyönyörű gombjai, kapcsolói. Ma már a szüleim házában van, még mindig működik, és az egész családom szép emlékeket őriz vele kapcsolatban. Remélem, hogy egyszer az enyém lesz – de lehet, hogy meg kell harcolnom érte a nővéremmel. 😊
A történet az 1920-as évek Frankfurtjában játszódik, és olyan hűen adja vissza a korszak részleteit és hangulatát, hogy olvasás közben szinte időutazónak érezhetjük magunkat. Miért éppen a ’20-as évek? És hogyan tudtad ezt a teljesen autentikus környezetet megteremteni a történetedhez? Mesélnél egy keveset, kérlek, a kutatómunkáról?
Az 1920-as évek lenyűgözőek, főleg a nők számára. És persze ez volt a rádiózás korszakának kezdete is, ami abban az időben izgalmas, modern és szenzációs volt. Nagyon örülök, ha az olvasás időutazásnak érződik, mert én is pont így éreztem magamat a kutatómunka közben! Nagyon fontos volt számomra, hogy megragadjam a korszak hangulatát, és átadjam az olvasóknak is. Mivel Frankfurt régi belvárosát szinte teljesen lerombolták a második világháború alatt, régi fényképeket és térképeket néztem róla, ismerkedtem a régi utcanevekkel, Frankfurt történelméről szóló könyveket olvastam. Ráadásul eredeti, 1927-ből származó magazinokra is sikerült szert tennem, amiből megismerhettem egy kicsit a mindennapok történéseit is: az akkori hírességeket, a pletykákat és a nagyon menő hirdetéseket. Mivel a világjárvány alatt írtam a Rádiós lányokat, sajnos nem volt lehetőségem ellátogatni a frankfurti könyvtárakba, így minden adatot otthonról kellett begyűjtenem, ami elég nagy kihívás volt. Sokkal szívesebben töltöttem volna az időmet a tényleges helyszíneken. Ebben az esetben annyit tehettem, hogy sétálgattam a modern kori Frankfurtban, próbáltam megkeresni a helyeket, ahol a regényem helyszínei egykor álltak, és magamba szívtam mindazt, ami még ott maradt.
A ’20-as éveket leginkább a fényűző angol és amerikai filmekből ismerjük. Németországban mennyiben volt más ez a korszak?
Úgy hiszem, hogy a ’20-as évek pezsgő életstílusa a flitteres ruhákkal és a vad partikkal – ahogy az Amerikai Egyesült Államok vagy Anglia esetén gyakran látjuk – Németországban elsősorban Berlinre volt jellemző. Kétlem, hogy a mezőgazdasági vidéken szabadszellemű partikat tartottak volna.
De Frankfurtban megjelent egy élhető, nyitott szellemiségű művészvilág, rengeteg kabaréval, színházakkal és bárokkal.
A korszak egyik nagy sztárja a nyíltan leszbikus Claire Waldoff volt, és a botrányos meztelen táncos, Anita Berber is gyakran fellépett Frankfurt színpadain.
A Rádiós lányok főszereplői három fiatal nő, akik igyekeznek megtalálni a helyüket a férfiak uralta rádiós világban. Valós személyek inspirálták őket?
Néhányukat igen. Gesa karakterét például Marjorie Westbury inspirálta, aki a BBC híres bemondónője volt – ő alakította Steve-et Francis Durbridge Paul Temple-sorozatában. Ingét pedig úgy képzeltem el, mint Jean Harlow: nagyon szőke, nagyon tüzes. Margot viszont teljesen kitalált karakter, mert sajnos 1927-ben nem voltak női zenészek a rádió zenekarában. (És ez még sokáig így is maradt.) Néhány férfi szereplő is létező személyeken alapszik, sőt az 1920-as évek valós személyei is fel-feltűnnek a történetben.
Mindhárom főszereplő valamilyen formában kapcsolódik a zenéhez. A te életedben is fontos szerepet játszik a zene?
Imádom a zenét! Gyerekkoromban játszottam is néhány hangszeren, és a zene mindig örömet okozott számomra. Most is fontosnak tartom, hogy a saját gyerekeim megtanuljanak hangszeren játszani. A férjem kiváló trombitaművész, szóval a zene generációk óta mindig is fontos szerepet töltött be a családunk életében. Még mindig őrizgetjük a dédapánk hegedűjét és a nagyapám balalajkáját – igaz, ő valójában ukulelét szeretett volna, de ez egy másik történet. Írás közben szeretem, ha a háttérben olyan zene szól, amely illik a hangulathoz, amit épp próbálok megteremteni. És persze egy jó számra énekelni és táncolni mindig kiváló szórakozás!
Nehéz kérdés – mintha csak azt kérnénk, hogy a gyermekeid közül válassz–, de ki a kedvenc karaktered: Gesa, Inge vagy Margot?
Ó, egek, ez TÉNYLEG nehéz kérdés. Amikor elkezdtem írni a történetet, egy darabig Gesa volt a kedvencem, mert olyan elhivatott és szenvedélyes azzal kapcsolatban, hogy bemondónő legyen. Aztán ahogy haladtam előre, egyre menőbbnek találtam a heves, de valójában érzékeny Ingét. De Margotot is nagyon szeretem, amiért olyan nyugodt, ugyanakkor nagyon erős és hűséges.
Szóval tulajdonképpen nem tudnék kedvencet választani közülük – ahogy a gyerekeim esetén lenne…
Bár sok minden megváltozott a ’20-as évek óta, a nők még mindig gyakran nehézségekkel szembesülnek, ha egyes, férfiak által uralt szakterületeken akarnak érvényesülni. Mit tanácsolnál azoknak, aki ilyen helyzetbe kerülnek?
Sose adjátok fel – higgyetek magatokban, ne foglalkozzatok a károgókkal, legyetek boldog, kedves és magabiztos emberek! Tudom, ténylegesen megőrizni a belső motivációnkat nehezebb, mint beszélni róla – épp ezért mindennap el kell mondanunk saját magunknak, milyen nagyszerűek vagyunk! Elvégre a férfiak is ezt csinálják. 😊
A Rádiós lányok – Új idők dalai: az arany húszas évek egy trilógia első része. Mire számíthatnak a következő részekben az olvasók – természetesen spoiler nélkül?
A második részben Gesa, Inge és Margot már komoly felnőtt nők – kénytelenek megkomolyodni, mert a történet 1945 nyarán, rögtön a második világháború vége után kezdődik. Egészen 1955-ig követjük a sorsukat: azt, ahogyan talpra állnak a háború után, és mindent újrakezdenek. Aztán a harmadik rész ott veszi fel a történet fonalát, ahol a második véget ér. Az utolsó részben a fiatalabb generációra koncentrálunk, akik nem akarnak az 1950-es évek tipikus háziasszonyaivá válni – saját karrierre vágynak a rádiónál. Gesa, Inge és Margot támogatásával a lányaik megtalálják a helyüket a rádiózás világában – ami a televízió térhódításával folyamatos változásra van kényszerítve.
Te magad szívesen olvasol szabadidődben? Ha igen, ajánlanál néhány könyvet a Moobius olvasóinak?
Ó, maximálisan igen, imádok olvasni! A személyes kedvenceim a gyilkossági ügyekkel foglalkozó krimik, lehetőleg történelmi környezetben. Hatalmas rajongója vagyok Agatha Christie-nek és a műveinek: Hercule Poirot, Miss Marple, a Tommy és Tuppence-történetek… Imádom a Parker Pyne eseteit és a titokzatos Mr. Quint is. Ezeket a könyveket olvasom újra és újra, és sosem tudom megunni őket! Ezenkívül nagyon szeretem a Middlemarchot George Eliottól, és Richard Osman regényeit is. És persze a történelmi és művészeti non-fiction is jöhet!
