Adrienne Young óriási sikert aratott, young adult fantasyregénye, a Fable 2023-ban jelent meg, amely azonnal belopta magát a tiktokkerek szívébe, nem véletlenül; ugyanis a The New York Times nemzetközi bestsellerszerzője kalandokkal teli, magával ragadó történetet alkotott.
A 17 éves Fable-nek egyetlen vágya van: kijutni Jeval szigetéről, ahol egy hajótörést követően az apja négy évvel korábban magára hagyta. Ám a valódi nehézségek csak akkor kezdődnek, amikor végül sikerül elhajóznia. Fable hamar rádöbben, hogy a szeszélyes tengernél csak saját társai veszélyesebbek, és számot kell vetnie: mit és kit áldoz fel a túlélésért?
A Moobius interjújában az amerikai írónővel beszélgettünk könyvéről, keletkezésének körülményeiről és a folytatásról.
Egyértelműen hosszabb út volt! Mindig is szerettem írni, és ez volt az egyetlen olyan dolog fiatalkoromban, amiben tehetséges voltam, de nem gondoltam volna, hogy az íróvá válás megvalósítható cél. A 20-as éveimben változott meg a hozzáállásom, akkor kezdtem el komolyan fontolgatni az írói pálya lehetőségét. Több könyvet megírtam már, mire végre felfigyelt rám egy kiadó.
Mindkettőt. A természet számomra ihletet adó menedék. Minden könyvemben központi szerepet tölt be a természeti környezet, és sokat foglalkozom a részletekkel, hogy az olvasó úgy érezze, mintha valóban ott lenne.
Talán nem is a kalózok a legérdekesebbek a számomra, hanem inkább a hajózás és a tengeri utazások izgatták mindig is a fantáziámat. A kalózoknál a szabályok és normák képlékenyebbé válnak, és ez szórakoztatóbb írni- és olvasnivalót eredményez. A tengeren hajózás gondolata megmagyarázhatatlanul közel áll a szívemhez.
A Fable a pandémia első évében jelent meg, ami a könyvkiadásban egy viszontagságos időszaknak számított. Szerencsésnek tartom magam, hogy a Fable az Egyesült Államokban és nemzetközi szinten is megtalálta az olvasóközönségét. Szerintem a kaland, a szerelem, a barátság, és a családi dráma elemei a könyvben együttesen járultak hozzá az olvasók megnyeréséhez. Úgy gondolom – főleg a pandémia alatt –, az embereknek a könyvem egyfajta menekülést jelentett a szürke hétköznapokból.
Fable jelleme valóban abból fakad, amit az imént is említettél: a durvaság és a gyengédség közötti egyensúlyból. Szeretem, ha egy szereplő egyszerre erős, bátor, mégis sérülékeny. Ettől érzem életszerűnek, én személy szerint így tudok hozzá kapcsolódni. Fable ennélfogva azt képviseli, ami számtalan nő szeretne lenni: az érem mindkét oldalát egyszerre.
Imádom Westet! Ahhoz, hogy az említett lassan felépülő románc jól működjön, feszültségre van szükség, amiből nincs hiány a könyvben. Nemcsak a Fable és West közötti súrlódások, hanem a legénység titkai is megalapozzák az izgalmakat. A feszültségek és konfliktusok kiélézése volt a kedvencem az írás folyamatában.
Egy kicsit mindkettő. Apám már nincs az élők sorában, de mindig is rejtélyesnek tartottam őt, és számos dologban nem értettünk egyet. Nem sokkal azelőtt halt meg, mielőtt írni kezdtem a Fable-t, így a gyász feldolgozása fontos szerepet játszott a könyv elkészültében.
Egyértelműen a fogadott család lehetőségét tartom a legfontosabbnak. Nem mindenkinek adatik meg a szerencse, hogy egy stabil, szerető, támogató családi környezetbe szülessen. Ilyenkor saját magadnak kell megalkotnod egy új családot – a legfontosabb emberek az életemben nem vérrokonaim, és ez számomra annyira szép dolog.
Nagyon szívesen! Alig várom, hogy az olvasók tovább kalandozhassanak a Namesake-ben! A Fable végén a világ a feje tetejére áll, a folytatásban pedig eddig ismeretlen vizekre evezünk. Sok mindent megtudhatunk Fable anyjáról és múltjáról. Míg az első rész Saint-ről, Fable édesapjáról a második inkább az édesanyjáról, Isolde-ról és a vele való kapcsolatáról szól. Az olvasók garantáltan élvezni fogják!
Mindenféle műfajban olvasok, a közelmúltban Emily Wilde tündérenciklopédiáját és Ariel Lawhontól a The Frozen Rivert olvastam.