Az Egyesült Államokban kirobbanóan magas az érdeklődés az abortusszal, reproduktív jogokkal kapcsolatos könyvek iránt – ami leginkább az amerikai Legfelsőbb Bíróság nemrégiben meghozott döntésének köszönhető. De nem csak az Államokban kapott kiemelt figyelmet a téma, hiszen világszerte is sokakat megrengetett a hír.
A szabad abortuszjog mérföldkövének számító Roe kontra Wade ítélet 1973 óta lényegében egyéni joggá tette a terhességmegszakítást, privát kérdésnek tekintve az egyébként is megosztó témát. Miután az amerikai Legfelsőbb Bíróság most érvénytelenítette a Roe kontra Wade döntést, az egyénileg eldöntendő kérdésből valami egészen más vált. A döntés nyomán ugyanis lehetővé vált az USA államai számára, hogy maguk döntsenek arról, betiltják vagy engedélyezik az abortuszt, az egyén szintjéről feljebb emelve így a megfelelő választás megítélésének lehetőségét. Nem csoda, hogy a dolog nagy port kavart, s kiverte a biztosítékot az egyébként közéleti témákban nem feltétlenül aktív egyéneknél is.
Természetesen önmagában nem elég az abortusszal, illetve a reproduktív jogokkal foglalkozni, hiszen sok más kérdést is felvet a téma. Ha például szeretnénk kicsit átfogóbb képet kapni a női jogokról és azok sérülékenységéről, valamint érdeklődünk a feminizmus iránt, akkor Mikki Kendall gondolkodásra és cselekvésre ösztönző, Szemellenzős feminizmus című könyve hasznos, egyben felkavaró olvasmányunk lehet. Az óriási visszhangot kiváltó mű számot vet a modern feminizmus önigazoló mítoszaival, feltárja a kortárs nőjogi mozgalmat szétfeszítő ellentéteket, a faji, társadalmi és nemi különbségeket, és felteszi a kérdést: hogyan lehetnek a nők szolidárisak egymással, ha a köztük lévő kapcsolat is sokszor az elnyomásra épül?
„A kiváltságok szóvátételével kicsalja a cselekvést… Nehéz olvasmány lehet, még azoknak is, akik felvilágosult és interszekcionális feministának tekintik magukat; és ennek pontosan így is kell lennie.” – Bustle
Napjainkban, amikor ilyen és ehhez hasonló fontos kérdések a közbeszéd tárgyát képzezik ugyan, de messzemenőkig elbizonytalanító és szándékosan torzított képet kapunk róluk, szükségünk lehet egy igazán szemfelnyitó alkotásra, hogy valóban őszinték lehessünk magunkkal. Nem utolsósorban pedig a leginkább érintett személyek nézőpontjait sem árt megismernünk, hiszen róluk szól ez igazán.
„Gyönyörűen középpontba kerülnek azoknak a nőknek a tapasztalatai, akiknek tényleges csatájuk van a frontvonalban, miközben a mainstream feministák a tisztek klubjába való bejutást kérik.” – The Washington Post