Szvetlana Alekszijevics, Nobel-díjas írót diplomaták védik a letartóztatástól
Szvetlana Alekszijevics nevét az egész világ ismeri. Az írónő 2015-ben kapott Nobel-díjat többszólamú írásaiért, melyekben korunk szenvedésének és bátorságának állít emléket. Dokumentarista műveiben a 20. századi szovjet történelem olyan traumatikus eseményeit dolgozza fel, mint a második világháború, az afganisztáni háború, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. Aprólékos kutatómunka, valamint túlélők és szemtanúk százaival folytatott beszélgetések alapján Az utópia hangjai címen írta meg ötkötetes regényciklusát, melynek az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent darabjai: Utolsó tanúk; Fiúk cinkkoporsóban; Csernobili ima; Elhordott múltjaink. A ciklus első darabja, A háború nem asszonyi dolog új fordításban és teljes terjedelmében a Helikon Kiadónál jelent meg Nők a tűzvonalban címmel.
2019-ben újkeletű érdeklődés támadt fel művei iránt, amikor is megjelent az HBO saját gyártású minisorozata, a Csernobil, melynek forrásául a készítők felhasználták az írónő Csernobili ima című művét. A kötet Magyarországon is hetekig a sikerlisták élére került, és a 2020-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is Alekszijevics lett volna a díszvendég, melyet azonban végül a koronavírus-járvány miatt nem rendeztek meg.
Az írónőt a Fehéroroszországban most zajló belpolitikai válság következtében augusztus végén tanúként idézte be a belarusz nyomozó hatóság az ellenzéki Koordinációs Tanács ügyében, amelynek két tagját akkorra már letartóztatták. A 72 éves író akkor nem volt hajlandó válaszolni Lukasenka elnök nyomozóinak kérdéseire. „Teljesen nyugodt vagyok, nem érzem bűnösnek magam. Minden, amit teszünk, tökéletesen törvényes” - mondta az AFP tudósítójának.
Azóta viszont ő az egyetlen az ellenzék által létrehozott Egyeztető Tanács tagjai közül, aki még szabadlábon van, a tanács hét tagjából hat vagy eltűnt, vagy börtönben van, vagy külföldre menekült. Alekszijevics otthonában jelenleg több európai ország diplomatája védi őt a letartóztatástól. Miután a héten ismeretlenek zaklatták és próbáltak betörni a lakásába, újságírókat hívott oda, de nemcsak a sajtó ment ki, hanem számos európai ország diplomatája is, akik most közösen próbálják megvédeni őt.
A svéd külügyminiszter posztolta a következő képet:
Svédország mellett többek között Románia, Bulgária, Olaszország, Litvánia, Szlovákia, Hollandia, Ausztria, Lettország, Lengyelország diplomatái kísérik folyamatos figyelemmel az író biztonságát.
Alekszijevics mindeközben egy nyílt levélben fordult az orosz értelmiséghez:
Már senki sem maradt, a másként gondolkodók, a a Koordinációs Tanács vezetői közül. Vagy börtönben vannak vagy kiutasították őket. ma, utolsóként, elvitték Makszim Znakot is.
Először az országot rabolták el, azután a legjobbakat közülünk. De százak lépnek majd azok helyére, akiket kiszakítottak sorainkból. Nem a Koordinációs Tanács lázadt fel. Az ország. Mi nem akartunk puccsot. Mi csak azt akarjuk, hogy ne verjék szét az országunkat. Társadalmi párbeszédet akartunk. Lukasenko azt mondja, ő nem áll szóba az utca népével, de az utca azokat a százezreket jelenti, akik minden vasárnap és munkanap kivonulnak. Ez az utca. Ez a nép.
Azért mennek az emberek az utcára, mert hiszik, hogy győzhetnek.
És most az orosz értelmiséghez fordulok, ha hívhatom őket ezen a réges-régi néven. Miért hallgatnak? Csak nagyon kevés támogató hangot hallunk. Miért hallgatnak, amikor látják, hogy egy kicsi és büszke népet megtaposnak? Mi még mindig testvérek vagyunk.
Saját népemnek pedig azt üzenem, hogy szeretem. Büszke vagyok rá.
És most újra egy ismeretlen csönget az ajtón...
Csernobili ima
