Elif Shafak török-brit író az Európa Könyvkiadó gondozásában, Nagy Marietta és Katalin Sipos fordításában megjelenő új kötete minden eddiginél határozottabban ítéli el az etnikai ellentéteket, az erőszakot és az intoleranciát, miközben a kettős, sőt hármas identitás és a kultúrák közöttiség kérdését is feszegeti.
Nicosia az egyetlen kettéosztott főváros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon – írja Elif Shafak új regényének elején. Mégis van, amit akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak – és a szerelem.
De mennyi esélye van egy görög fiúnak, Kosztasznak, és egy török lánynak, Defnének, hogy felülírják a gyűlölet törvényét a szerelem törvényével, ráadásul pont akkor, amikor elszabadulnak az indulatok, és a hetvenes években az egyik napról a másikra pokollá válik az addig békés sziget?
Évtizedek telnek el, mire sorsuk beteljesedhet, ám az ezredforduló után új, választott hazájuk fővárosában, Londonban sem ereszti el őket a múlt. A késői gyermekként megszülető lányuknak, Adának gimnazistaként, anyja halála után szembesülnie kell azzal, hogy hiába próbálták megóvni élete első tizenhat évében a múlttól, a traumák, a félelmek és a ki nem mondott családi terhek akkor is öröklődnek, ha nem tudunk róluk.
Az identitáskrízist a második generációban azonban nemcsak a görög-török kettős identitás okozza, de az is, hogy Ada a multikulturális brit társadalom gyermeke. Vagy mégsem? Elif Shafak a tőle megszokott módon nem ad végleges, egyértelmű válaszokat, inkább elgondolkodtat, miközben a regényben feltárul egy izgalmas, kettős kultúrájú sziget félmúltja. Mert amennyi gyűlölet elválasztja a két térfelet, annyi minden össze is köti – így például egy fügefa, amelynek egy hajtása egy nicosiai vendéglő udvaráról kerül Londonba egy bőröndben.
„Imádni valóan szívszorító regény a polgárháborúk sötét titkairól és a szélsőségesség árnyoldaláról, Ciprusról, rossz csillagzat alatt született szeretőkről, meggyilkolt családtagokról, megsebzett gyermekekről és a gyökértelenségről. (Az egyik narrátor egy fügefa!)” – Margaret Atwood, A szolgálólány meséje írónője (Twitter)
A törökül és angolul is publikáló Elif Shafak író, esszéíró és politikai aktivista, 1971-ben született Strasbourgban. Eddig 19 könyve jelent meg, köztük több mint tíz regény. Műveit eddig több mint ötven nyelvre fordították le, és számtalan díjra jelölték. Az író eddigi köteteiben – többek között: Becsület, Éva három lánya, 10 perc 38 másodperc, A szerelem 40 szabálya – számtalanszor foglalkozott az emberi jogok kérdéseivel, beleértve a női és az LMBTQ jogokat, valamint a szólásszabadság kérdéseit.