Interjú Elif Shafakkal
Interjú
Az Európa Könyvkiadó minden évben számos kontinens szerzőinek műveit fordítja le a magyar olvasóközönség számára, ennek köszönhetően ismerkedhetünk meg olyan világhírű, távoli alkotókkal, mint például A szerelem 40 szabálya és a 10 perc 38 másodperc írónőjével, Elif Shafakkal. A török származású tollforgatót, újságírót és egyetemi oktatót elég rögös út vezette el a mai világsikeréig, ráadásul a nemrég megjelent Muskátli című gyerekkönyv megálmodóját egészen a mai napig nem fogadja be a török értelmiség. Mindemellett azzal is felháborodást okozott, hogy anyanyelve helyett egy idő után angolul kezdett el publikálni. Mi lehet ennek a kirekesztettségnek az oka, és milyen további akadályokkal kellett szembenéznie? Többek között ezekről a problémákról kérdezte őt egyik volt tanítványa, Kaya Genç, akinek az Elif Shafakkal készített interjújából olvashatunk részleteket az alábbiakban.
Az írónőnek születésétől kezdve nincs egyszerű dolga: édesapja diplomata foglalkozása okán rengeteg országban megfordult egészen szülei válásáig. Ezt követően édesanyjához kerülve élte tovább hétköznapjait. Ez az állandó világjárás hozzásegíthette az angolul való publikáláshoz, valamint hozzájárultak még az egyesült államokbeli massachusettsi Five Collegesban töltött egyetemi évei: ekkor vette rá magát a világnyelven való önkifejezésre. Mindennek ellenére sokan támadták ezen lépése miatt. Az írónő az említett nézőponttal nemcsak nem ért egyet, hanem egy teljesen más szemléletet vall ezzel kapcsolatban, valamint rávilágít: a történelem során már az Oszmán Birodalomban is elfogadott volt, ha valaki egyszerre több nyelven írt.
„Törökországban azt mondták, hogy feladom a nemzeti identitásomat azzal, hogy idegen nyelven írok. Keserű kritikát kaptam, különösen a nacionalisták részéről. Az angol nyelven való írás a kultúra feladását jelentette. De nincs olyan, hogy az ember feladja a nyelvét. Megint csak vagy-vagy fogalmakban gondolkodtak. Azt mondták: »Ha angolul írsz, akkor nem írhatsz törökül.« Vagy fordítva. De én azt mondtam: »Miért ne? A mai világban mindannyian több nyelven álmodunk. Az elménk nem tesz ilyen különbségeket, miközben álmodunk. Az elme nem azt mondja: Most az anyanyelveden álmodsz, most pedig egy idegen nyelven álmodsz. […] Egy évszázaddal ezelőtt az Oszmán Birodalomban az írók három, négy nyelven írhattak. Ez teljesen lehetséges volt! És senki nem kérdezte volna meg, hogy ’Miért csinálod ezt?’. […] Voltak örmény, zsidó és muszlim írók, akik különböző nyelveken fejezték ki magukat, és ez elfogadható dolog volt.«”
Természetesen nem kizárólag az angolul való alkotás miatt érték súlyos kritikák: a török értelmiségiek az írásművészetét bírálták negatívan, szinte alaptalanul, mivel sajátos stílusához hozzátartoznak olyan különleges, kevéssé tárgyalt témák, mint a szex és a nemi kérdések. Másik szempontból a helyi „modernisták”, illetőleg „nacionalisták” fejezték ki ellenérzésüket az alkotásaiban megjelenő szóhasználat miatt: prózájának szerves részei a régi oszmán szavak, amelyeket fiatalok vagy nők nemigen használnak. Tehát a visszajelzések valójában nem a szerző irodalmi tehetségét, hanem a nyelvhasználatát érintették leginkább:
„A konzervatívokat felháborította, hogy a szexről, a nemi kérdésekről és az általam feldolgozott témákról írtam. A »modernisták« vagy »nacionalisták« pedig azért voltak dühösek, mert régi oszmán szavakat használtam, amelyek szerintük a múltba tartoznak, vagy etnikailag »tisztátalanok«. […] Azt mondták: »Egy fiatal nőnek nem kellene ismernie ezeket a régi szavakat!« A kulturális színtér nagyon polarizált volt. Hacsak nem voltál konzervatív, hatvan év feletti férfi író, nem volt szabad ismerned azokat az oszmán szavakat, amelyeket a Pinhanban* használtam.”
Fentebb olvashattuk, Elif Shafakot nem kizárólag regényíróként becsülik meg szerte a világban: a mai napig szerves együttműködésben áll több egyetem karával. Nemcsak szívesen tanít és tanul egyfolytában a diákjaitól, hanem számos akadémiai munka is fűződik nevéhez. Harmadik foglalkozásként Amerikában töltött évei alatt (egyetemen dolgozott adjunktusként) újságíróként is aktívan részt vett az irodalmi életben. Ha belegondolunk, ennek a három közegnek, ahhoz képest, hogy mind kapcsolódnak az irodalomhoz, igen eltérőek az olvasói és azok igényei. Amíg az egyetemi közeg egy szinte teljesen elit, zárt kör, ahol mégis ezernyi ötlet kap színteret, addig az újságírást a politikai körülmények nehezítették meg számára. Így talán arra a következtetésre juthatunk, a legszabadabb a regényei megírásakor lehetett, ám mindezek dacára visszavágyott a felsőoktatási környezetbe:
„Az akadémiai közönség volt a legkorlátozottabb. Soha nem gondoltam, hogy akadémiai közönségem van, de mégis élveztem, hogy részese lehetek az ötletek eme óceánjának. […] Ha túl sokáig távol maradok az akadémiai pályától, van egy részem, amelyiknek hiányzik ez a hangulat. De ehhez persze az akadémiai életnek szabadnak kell lennie. Ezért elmentem az Egyesült Államokba, egyetemi adjunktus lettem, majd abbahagytam. Egy újságnak is írtam egy rovatot.”
„Jól érzem magam interdiszciplináris környezetben. Amikor az Államokba mentem, női tanulmányok és kulturális tanulmányok tanszékeken dolgoztam. Így tudtam tanítani egy történész, egy filozófus vagy egy irodalomkritikus mellett.”
Muskátli
Európa Könyvkiadó, 2024.07.03.
Fordította: Nagy Marietta, Sipos Kata
A negatív kritikák és a viszontagságok ellenére a szerző – az olvasóközönség nagy örömére – nem hagyta abba az írást: pályafutása kezdete óta számos regénye jelenik meg folyamatosan szerte a világon, melyek közül nem egy világsikert aratott. Legújabb műve a Muskátli címmel napvilágot látott elkápráztató gyerekkönyv. Az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent történetben a főszereplő visszahúzódó kislányt a neve miatt kigúnyolják osztálytársai, ezért a számára menedéket nyújtó iskolai könyvtárban tölti napjai nagy részét. Ám egyik ilyen alkalommal egy földgömb segítségével felfedezi a titokzatos nyolcadik kontinenst, amit csodával határos módon a fantázia tart életben. Azonban mivel az emberek egyre kevesebbet olvasnak, veszélybe kerül a hely létezése, így a főszereplőn, Muskátlin áll vagy bukik a nyolcadik kontinens megmentése.
