„Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról… többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.”
Lisey Debusher Landon huszonöt év házasság után vesztette el férjét, Scottot, aki több díjjal kitüntetett, népszerű író volt. Két év telt el azóta, s most végre elég erőt érez magában, hogy rendezze az irodalmi hagyatékot. Ráadásul kutatók és egyetemi könyvtárak is sürgetik, szeretnének hozzájutni a kiadatlan kéziratokhoz.
Lisey munkához lát. Egyre több minden kerül elő, nemcsak befejezetlen vagy épphogy elkezdett művek, hanem recenziók, újságcikkek, interjúk, fényképek is. Lisey-ben megelevenedik a múlt. Mély és nagyon bensőséges kapcsolatukat néha rémisztő elemek árnyékolták. Scott roppant bonyolult személyiség volt, s gyermekkorában rettenetes traumák érték. Ez tükröződött a műveiben is. Lisey, aki rengeteget tanult tőle a könyvekről és az olvasásról általában, megismerhette a lélek mélységeit is. Később megértette, hogy létezett egy hely, ahová Scott visszavonult, egy hely, amely férjét megbetegítette, ugyanakkor meg is gyógyította, amely elevenen felfalhatta, ám vezérelveket is adott életéhez. Most, Scott halála után, Lisey-nek kell szembenéznie férje démonaival, s miközben átfésüli a papírhalmot, kezdetét veszi egy majdhogynem végzetes utazás a Scott-féle sötétség birodalmában.
A Lisey történetét sokan Stephen King legszemélyesebb műveként emlegetik, hiszen a már megszokott, feszült izgalom mellett olyan szomorú, mégis szép témákról mesél, mint a szerelem, a halálon túli összetartozás és a testvéri szeretet.
Maga a szerző is bevallottan kedvenc alkotásai közé sorolja a regényt, amelyet egy halálközeli élmény ihletett: 2003-ban egy kétoldali tüdőgyulladás – amely közismert közúti balesetének szövődményeként jelentkezett – kis híján az életét követelte. A kórházból hazatérve tűnt fel neki, hogy felesége átrendezte a személyes tárgyait, így különös betekintést nyerhetett abba, milyen életet élnének szerettei, ha ő már nem lenne.
A Lisey története alapján készített, azonos című sorozatfeldolgozás – amely olyan nagyszerű színészeket vonultat fel, mint Julianne Moore és Clive Owen – szintén nagy népszerűségnek örvend mind a rajongók, mind pedig a kritikusok körében. Sikerének oka talán az lehet, hogy maga Stephen King készítette a forgatókönyvet, így a minisorozat is magában hordozza azt az egyedi hangulatot, amiért oly’ sokan rajonganak a szerző munkásságáért. A Filmtekercs.hu így fogalmazta meg:
„Ha egy adaptáció elég bátor ahhoz, hogy ne csak az alapsztorit fesse fel képernyőre, hanem megidézze a „kingi” hangulatot, és ehhez vállalja a kezdeti lassúságot, alapos építkezést; ha a prózát képes helyettesíteni a film eszközeivel; és ha ahhoz is van mersze, hogy bonyolult témákat bonyolult eszközökkel tálaljon a figyelmes nézőnek – akkor az érdemes a bizalmunkra.”