Umberto Eco, Stephen King és Celeste Ng könyve is helyet kapott minden idők 100 legjobb thrillerregénye között

Ha a Time mondja, akkor az úgy is van. Az egyik legmegbízhatóbb és legközkedveltebb újság megjelentette a cikket, miszerint a thriller műfaj legjobbjai között Umberto Eco, Stephen King és Celeste Ng is maradandót alkotott. Az 1860-as évektől egészen a 2022-es tavalyi évig bezárólag találhatunk nemes olvasmányokat, melyek az ismeretlent boncolják hol metaforikus, hol szó szerinti értelemben. A lényeg, hogy elragadnak bennünket egy olyan utazásra, ahol nemcsak a szemünket kell használnunk a betűk értelmezésekor, hanem a logikánkat is engedi megcsillogtatni. Mintegy 15 különböző ország és 100 híres szerző munkáját foglalja magába minden idők legjobb 100 thrillerkönyvének listája. Megkapjuk a lehetőséget, hogy számba vegyük, mit jelent jónak vagy rossznak lenni. Ha egyáltalán van konkrét mintázata annak, hogy lehetünk csak az egyik vagy csak a másik képviselői. Az is megeshet, hogy az adott szituáció nem ilyen könnyen átlátható, és szembesülnünk kell vele, hogy a világban nem minden fekete-fehér. Tana French szavaival élve:

Persze most mindenki gondolhatja, hogy ez csak egy egyszerű lista, de nem így van. Több annál. Végigkövethetjük, ahogy a thriller a társadalmak átalakulásával egyszerre új álarcot ölt. Ahogyan a társadalmi elvárások és az életkörülmények is állandó fejlődésnek vannak kitéve, úgy minden egyes thrillerkönyv az írójával egyetemben egy teljesen új világot hoz magával. Így tehát nem volt egyszerű feladata a csapatnak. Igaz, egy műfajtörténeti szempontból fontos szerző nem szerepel a listán, mert elsősorban rövid novellákat és verseket alkotott, melyek terjedelmük ellenére órákig is elgondolkodtatnak bennünket. Ha a modern kori rejtélyek atyjára gondolunk, Edgar Allen Poe neve tűnik fel szemünk előtt. Nem véletlen, hiszen nem sokan voltak képesek olyan maradandó karaktereket álmodni, mint ő, és az utódaira is nagy hatást gyakorolt. Gondolhatunk itt egy csiszolt elméjű vagy egy amatőr rablóra, akit tettei ellenére is képesek leszünk szeretni, miközben a barátságos narrátor is teret nyer. De, ha olyasmire vágyunk, ami a társadalmi kirekesztettség jelenségével szembesít, mert bizony ilyen neves írónál még ez is belefért egy tartalmas történetbe, akkor megemlíthetjük a különc nyomozót, C. Auguste Dupint. A legrégebbi könyv a listán 1860-as megjelenésű: Wilkie Collins tollából a The Woman in White. Természetesen helyet kapnak a 2010-es kortárs hazai thrillerek is, amely kategóriában, ha biztosra szeretnél menni, a Gillian Flynn Holtodiglan (Gone Girl) című kötetét vedd a kezedbe. Majd azt is megfigyelhetjük, ahogyan a 20. és 21. században a fehér írók által publikált művek dominálnak, ezért a lista próbálja azokra a művekre is felhívni a figyelmet, amik talán nem mindenki által ismertek, de szerkezeti és történeti felépítés, na meg persze az olvasói visszajelzések alapján igenis megérdemlik a kasszasiker jelzőt. Egy kifejezetten jó példa erre Viet Thanh Nguyen, aki vietnami származása ellenére Pennsylvániában és Kaliforniában élte le életét. A szimpatizánsban hatalmas kontrasztot jelenít meg a kijárási tilalom és a káosz, valamint a whiskey-t nyugodtan szürcsölő délvietnami hadsereg egyik tábornoka között. Pulitzer-díjas regény, hiszen korabeli problémákat, Kelet–Nyugat ellentétet, az identitásgyakorlás nehézségeit is belesűríti egy könyvbe úgy, hogy közben valós képet ad az olvasónak, mely helytálló a thriller műfaj minden aspektusának. Ahogyan azt Rachel Howzell Hall bestsellerírónő is kifejtette:

Kik azok, akiket még érdemes megemlítenünk?

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij nevével már mindenki találkozott, ha máshol nem, az irodalomórákon. Azonban azt érdemes tudni, hogy a listán szereplő Bűn és bűnhődésben nemcsak a „tipikus kötelező olvasmány” rejtőzik. Ez annál sokkal több. Olyan etikai kérdéseket vet föl, mint hogy el lehet-e tekinteni a gyilkosság következményeitől, ha azt jó szándékból tettük? Egyáltalán, ami nekünk jó szándéknak számít, az vajon másnak is? És a leginkább mélyreható gondolat a művel kapcsolatban, hogy valóban mindenki csak öl és öl; vagy ez egy metafora lenne arra, ahogy az emberek képesek bántani társaik érzelmi világát, akár egy mondatról, akár egy életre szóló feldolgozhatatlan traumáról legyen szó. Umberto Eco, mint a pszichoanalízis és a filozófia iránt is érdeklődő szemiotikaprofesszor, megírta A rózsa neve című alkotást. Noha a 14. században játszódik, nem kelti azt az unalmas és régi érzést, amit az iskolai törikönyvek. Nyomokat, szerzeteshalált rejt magában. Pokol és menny. Nem is tudhatjuk igazán biztosra, léteznek-e. Michael Connelly Az igazság ára című könyvéről pedig egy külön cikket is találhatsz az oldalon. Természetesen a popkultúra első számú írója sem maradhat ki a sorból, nevezetesen Stephen King, ez esetben A ragyogás című művével. Valamint a többszörösen Golden Globe-díjjal elismert HBO-sorozat, a Hatalmas kis hazugságok is szerepel a listán, Liane Moriarty tollából. A 2014-ben napvilágot látott Amit sohase mondtam el, Reese Witherspoon könyvklubjának kedvenc olvasmánya, olyan érzékeny témát ragad meg, mint a kínai bevándorlók gyermekeként Amerikába születni. Azonban Celeste Ng szerint ez nem volt elég egy történethez: még hozzáadott egy holttestet, ami sok-sok kérdést vet fel az olvasókban. Mint a thriller műfajt képviselő könyvek általában, erre is igaz, hogy az emberekben egyfajta borzongást kelt, és az ismeretlentől való félelmen keresztül próbálja megragadni a figyelmet. És ahogyan a történet bonyolódik, úgy lesz egyre jobban az izgalom úrrá az olvasón.