Egyedülálló képeskönyvet tart kezében az olvasó, aki eddig jobbára csak átdolgozásokból ismerhette a felnőni nem akaró kisfiú, Pán Péter történetét. J. M. Barrie két kisregényének magyarul most először olvasható teljes fordítása egy különleges, ellentmondásokkal és humorral átszőtt világot tár elénk, ahol bármi megtörténhet. Ezt a korlátok nélküli fantáziavilágot elveszett gyerekek, manók, tündérek, indiánok és kalózok népesítik be, újabb és újabb kalandra hívva Pán Pétert és a fiatalabb olvasók generációit, no meg persze azokat az idősebbeket, akik jól tudják, milyen fontos, hogy felnőttként is megőrizzünk valamit gyermeki énünkből.



A szerző, James Matthew Barrie (1860-1937) skót regény- és drámaíró. Edinburgh-ban tanult irodalmat, majd Londonba költözött. A londoni Kensington-kertben ismerkedett meg a Davies gyerekekkel, akik rendszeresen játszottak a parkban. Barrie a család jó barátja lett, és a fiúk szórakoztatására találta ki a Pán Péter-történeteket.



A kötetet Simonyi Cecília illusztrálta.

A Pán Péter illusztrációi napfényből és árnyékból szövődtek egy régi fotográfiai eljárás, a cianotípia segítségével. Ezt a technikát Barrie kortársa, Anna Atkins angol botanikus és fotográfus emelte a művészi grafika szintjére. A technika választását a felnőni nem akaró, árnyékát elvesztő főhős analógiája ihlette; az, hogy a Pán Péter-elbeszélések eseményei jelentős részben éjszaka játszódnak, már csak apró részlet, ami szépen illeszkedett a sötét ciánkékek spektrumába.



A Könyvjelző magazin 2015. decemberi számában megjelent cikk és interjú:

A Pán Péter sztori - ahogy valójában volt

Napfénnyel előhívott képek