A gát

Éppen csak befejeztem az első részt, de nem is volt kérdés, hogy azonnal folytatom a sorozatot, mert ez tipikusan egy olyan sötét, mély történet, ami egy az egyben beszippant.
A második kötet középpontjában egy konkrét építmény, a gát áll, ami nem.l csupán szimbolikus díszlet vagy háttérelem, hanem a teljes cselekményt meghatározó erődemonstráció. Tetszik az, ahogy az író a fizikai létezést összemossa a pszichés érzelmekkel, szó szerint gátat emel.
Bár a sorozattól sokan erőteljesebb bizarr vagy horrorisztikus elemeket várnának, engem inkább az lepett meg, hogy ebben a részben már mennyire finoman adagolja a különös mozzanatokat az író, amiket inkább a borzongató kategóriába sorolnák. Számomra ez teljesen pozitív irányba tereli a történetet.
A hangsúly továbbra is egyértelműen az emberi viszonyokon van. A karakterek, különösen a nőalakok annyira élnek és lélegeznek, hogy szinte észrevétlenül manipuláltak az olvasás során. Elinor figurája továbbra is megfoghatatlanul erős jelenléttel bír, emiatt nekem a legérdekesebb és legösszetettebb karakter, szeretem, hogy nem harsány, mégis betölti a történetet.
A lapokon kemény érdekütközések bontakoznak ki, családon és városon belül is. Szerettem a családon belüli stratégiai játszmák kibontását, az ambíciók megjelenését. Különösen élveztem, ahogyan a szerző rétegről rétegre fejti le a közösség és a család belső dinamikáját.
A déli kisváros atmoszférája szinte érezhető, a gótikus elemek továbbra is szépen beépültek. Egyszerre látomásszerű képi elemek jelennek meg a realista ábrázolás mellett, ez a regény fő erőssége.
Ismét kedveltem a pszichológiai mélységeket, van belőlük bőven. Nem a külső fenyegetés dominál, hanem az, ami a szereplőkben zajlik, egy játszma, amibe minket is bevon az író. Teli van a történet félelmekkel elfojtásokkal és szenvedéllyel.
Összességében számomra ez a történet élt és lüktett, saját ritmusa volt, amely olvasás közben szinte fizikailag is érezhető, érdemes figyelni erre is az olvasás során.
Ritkán köt le ennyire egy sorozat, de most kifejezetten várom a folytatást, a harmadik részt, ami A ház címmel jelenik meg a napokban.

Michael McDowell A gát című regénye a világszerte több mint egymillió példányban elkelt Blackwater-saga 2. kötete, amely az 1920-as évek Alabamájába, Perdido kisvárosába kalauzolja vissza az olvasót.
A történet fókuszában a város védelmét szolgáló gát megépítése áll, amely egyrészt a közösséget és a családot is megosztja, másrészt a folyó és a lakók sorsát is megváltoztatja. A gát megépítése nemcsak mérnöki teljesítmény, hanem szimbolikus küzdelem is az elemekkel és a múlttal.
A karaktereket tekintve a hangsúly áttolódik a Caskey család két erős nőalakja, a hatalomvágyó matriarcha, Mary-Love és a titokzatos meny, Elinor közötti pszichológiai hadviselésre. Elinor pozíciója megerősödik a családban, miközben titokzatos és természetfeletti mivolta továbbra is ott lappang a felszín alatt.
McDowell mesterien ötvözi a klasszikus családregények hangulatát a déli gótika stílusjegyeivel, a horror elemeket pedig takarékosan, de annál hatásosabban adagolja. A kimondatlan és finoman porciózott természetfeletti jelenlét folyamatosan érezhető, ami még nyomasztóbbá teszi a légkört.