A folyó egyre nagyobb medret váj a titkoknak, és egyre kegyetlenebbül csordogál a közösség közé.
Perdido városa próbál talpra állni az árvíz után. A Caskey család tovább erősíti befolyását, új terveket szőnek, és egy nagyszabású vállalkozásba kezdenek: gátat építenek a folyón, hogy egyszer s mindenkorra megszelídítsék a természet erejét.
De a folyót nem lehet ilyen könnyen kordában tartani.
A családon belül egyre mélyebb repedések jelennek meg: régi sérelmek, hatalmi játszmák és kimondatlan feszültségek törnek felszínre. Elinor továbbra is csendesen, szinte észrevétlenül alakítja maga körül az eseményeket, miközben egyre több kérdés merül fel vele kapcsolatban.
A város lakói talán azt hiszik, hogy a gát majd megfékezi a vizet… de vannak dolgok, amelyeket nem lehet falak közé szorítani. A folyó emlékszik. És ami a mélyben él, az türelmesen vár.
Az első könyv után, egyből belevetettem magamat a folytatásba. Akit egyszer elkap a Perdido folyó, azt nem ereszti! :)

Baljós, rejtelmes történet, ahol a folyó titkokat hordoz magával…
Perdido városát pusztító árvíz sújtja, és a lakók még nem is sejtik, hogy a zavaros víz mennyi sorsot mos majd össze.
Egy vízáztatta szállodából kimentenek egy különös, titokzatos lányt, aki napok óta nem evett, és ő az egyetlen túlélő. A lány neve Elinor, haja pedig pontosan olyan színű, mint a Perdido folyó.
A város lakóinak gyanús ez az idegen nő, mégis van benne valami megmagyarázhatatlan nyugalom. Mint a víz, amely lassan, türelmesen simára csiszolja a sziklákat, Elinor is észrevétlenül válik a közösség részévé és egy befolyásos család életének is központi alakjává.
Ám a folyó mélye sok titkot rejt. A Caskey család történetében régi sérelmek, hatalmi harcok és sötét árnyak kavarognak, miközben egyre erősödik az érzés, hogy valami nincs rendben. Valami ősi, valami nyugtalanító lapul a víz alatt… és talán Elinor sem az, akinek látszik.
Ez nem az a horror, ami kiugrik és rád üvölt, hanem szépen lassan bontakozik ki, bemászik a bőröd alá, miközben a karodon érzed a libabőrt.