Halhatatlan szerető

Kezdjük ott, hogy Johnnal nagyon sok minden történt a 2. rész óta, mióta ismerjük. Imádtam azelőtt, hogy átváltozott, egy csenevész, jóravaló srác volt, olyan kis ártatlan, aki a légynek sem ártana. Jó pár lánnyal shipeltem, de végül sajnos a mellett kötött ki, akit hát enyhén szólva nem neki szántam. Őt leginkább senkinek… Ne értsetek félre, bírom Xhexet, tök jó, hogy van egy ilyen női karakter is, de hogy pont John Matthew-val? Valahogy ez olyan bizarr.
Legalábbis annak tűnt, amíg Mr. Ártatlan át nem változott vámpírrá… Na aaaz! Mintha egy komplett új személyiség tört volna felszínre. Ekkor ábrándultam ki Johnból, pedig ígéretesnek tűnt, akár az egyik kedvencem is lehetett volna. Hál’ istennek, hogy ilyen soká jött az ő része, így volt időm megszokni az “új” JM-et. Xhex se volt gyenge, de ahogy John bánt a csajjal a 7. részben, hát öregem, az nem volt semmi!
Szerintem nem is kell mondanom, hogy miattuk jár a fél csillag levonás (4.5 csillag így is kiemelkedő teljesítmény), ugyanúgy éreztem a végén, hogy valami hiányzik, mint az eddigiekben, de azért végül tetszett a kapcsolatuk alakulása, teljesen más volt, mint az eddigiek. Tetszett a többi szemszög, Darius a múltból, Payne, Qhuinn és Blay, (ja és a különös “kísértet”, feltételezem Murhder, hát az haláli volt, csak furán lett bevezetve) na meg Lash, te jó ég, az nagyon komoly volt, végre mélyebb betekintést nyerhettünk az alantasok világába, izgalmas volt, és a végén hátborzongató is.
Szóval összességében tetszett, igazából J. R. Ward hozta a tőle elvárt szintet, így elégedett vagyok. Egy szereplőt viszont még megemlítve: mennyire durva, hogy Layla személyisége is 180 fokos fordulatot vesz a könyvek során, szinte hihetetlen, mennyire drasztikusan megváltozik egy-egy szereplő sorsa… Köszi, Ward, hogy sose hagysz minket unatkozni!