Azazel

Az értékelés olvasható a blogomon, lásd a linket alább.
Érdemes elolvasni a bevezetőt. Tényleg. Abból kiderül, hogy hiába várunk sci-fire, mert ez nem az lesz. Tehát aki kihagyja a bevezetőt, az csalódni fog. Így viszont teljesen más szemmel lehet nekiállni ennek a 18 rövid novellának.
Az eddig reggeli-esti rutinként olvasott novelláskötetek közül ezt találtam a legideálisabbnak. Épp megfelelő hosszúságúak a novellák, a hosszabbakat is kb 20 perc alatt el lehet olvasni – ennyi idő azért általában reggel totál kómásan, vagy este viszonylag fáradtan is van. Reggel még talán jobb is ezeket olvasni, mert szinte biztosan jókedvűen indul a nap.
A novellák ugyanis fergetegesek, kivétel nélkül. Adott Asimov, aki George Bitternuttal beszélget valami vendéglátóipari egységben, ahol egy ital vagy épp vacsora közben George elmesél egy anekdotát Azazelről, a két centiméteres démonról. Mindig George egy barátjáról van szó, aki az élet valamely területén szerencsétlenül járt vagy megakadt, és akinek helyzetén Azazel hatalmát felhasználva próbál segíteni. Csakhogy ez minden esetben balul sül el.
A novellák tökéletes példái annak, hogy mit jelent, amikor nem pontosan fogalmazzuk meg a kérésünket, vagy nem magyarázzuk el elég behatóan a körülményeket. Így tud megesni az, hogy ugyan világklasszis kosarast meghazudtoló tehetséget kap a játékos, csak épp mindig a hozzá térben közelebb eső hálóra céloz. Vagy az, hogy minden várakozással töltött idő megspórolódik a delikvens napjában, hogy több ideje legyen írni, ám ezzel egyidejűleg az az idő is elveszik, amíg kigondolja, hogy mit szeretne írni. Vagy az abszolút kedvencem, hogy a kőből faragott férfiszobor életre keltésénél a puhaságot hangsúlyozta a művébe szerelmes szobrásznő, de arra nem gondolt, hogy egy bizonyos testrésznél azért nem árt, ha pont nem puha. 😉
Így aztán a várt boldogság helyett a szereplők mindig csak frusztrációt vagy egy még nagyobb problémát kaptak a nyakukba.
Néhány vázolt helyzet akár a hétköznapi életben is megtörténhetne, mások pedig hihetetlenül abszurdak. Mindeközben ott van az Asimov önmaga felé irányzott kritikája – George ugyanis soha nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, ha arról van szó, hogy játékosan becsmérelje Asimov írói képességeit. Hasonlóan gúnyos hangvételű párbeszédek folynak George és Azazel közt is, a démont ugyanis mindig valami roppant fontos elfoglaltságból sikerül kiszakítani. Ezek is elég mulatságosak, viszont azon is sokat nevettem, ahogy George önmagát fényezi. Mindegy. Egyes. Novellában.
A kedvenceim a következők lettek:
Énekhang egyetlen estére
Az emberiség megmentője
Elvi kérdés
Más szemmel nézve
A logika az logika
Galatea
Olyat pedig nem tudok mondani, ami egyáltalán ne tetszett volna.
A kötet végén pedig kapunk egy rövid összefoglalót a szerzőtől, amelyből számomra sok érdekes információ derült ki. Ezt is érdemes elolvasni, tényleg nem hosszú.
Azt hiszem, ha ezután nevetni akarok egy jót, csak fel kell csapnom valamelyik történetet ebből a könyvből.