Nehéz idők

Dickens utolsó nagy alkotói korszakában, 1854-ben jelentette meg a "Nehéz idők"-et. Részben hagyományos dickensi mű ez: társadalomjobbító harcának eredményes, tényleges változásokat hozó állomásai, a dologház, az adósok börtöne, a jogszolgáltatás, a kíméletlen iskolarendszer leleplezése közül most az ipari forradalom utáni munkássors sivárságának, kilátástalanságának bemutatása került sorra. Annyiban pedig teljesen új, hogy előtte az angol irodalomban senki nem foglalkozott a gyárvárosok szegényeinek világával, a munkáscsaládok tudatlanságával, reménytelenségével, alkoholizmusba menekülésével.

A helyszín a képzeletbeli észak-angliai gyárváros, Coketown. Gradgrind, az utilitárius elveket valló iskolaigazgató csakis tényeket óhajt a nebulók fejébe verni, képzeletről, "csodálkozásról" hallani sem akar. Ebben a szellemben neveli két gyermekét is: Louisa leányát, akit a lelketlen gyároshoz, Josiah Bounderbyhoz ad feleségül, és fiát, Tomot, aki Bounderby bankjában kap állást. A két fiatal addig éli szeretetlen, örömtelen életét, míg a haszonelvű gondolkodásmód majdnem minden emberséget kiöl belőlük, s egy jóravaló munkás életét is tönkreteszik. Hajdani iskolatársuk, a vándorcirkusz bohócának lánya, a képzelet, a "csodálkozás" gyermeke, Sissy mutat végül utat nekik, hogy legalább valamit helyrehozhassanak mindabból, amit az előző generáció - tanítók, "reformerek", politikusok - elrontott.

A nagy történész, Macaulay helytelenítően "komor szocialista" műnek nevezte a regényt, a kapitalista társadalom korabeli romantikus bírálói, John Ruskin és William Morris viszont lelkesen magasztalták, George Orwell pedig a benne megnyilvánuló "nemes haragot" dicsérte. A könyvből készült 1977-es, John Irvin rendezte angol tévéfilmsorozatban többek között Patrick Allen és Edward Fox alakította a főszerepeket.