Üvöltő szelek

„Abban a pillanatban, hogy lehunytam a szemem, ő ott volt; vagy az ablakon kívül, vagy széttolta a fatáblákat, vagy belépett a szobába, vagy éppenséggel ott nyugtatta drága fejét ugyanazon a párnán, amelyen gyermekkorában; s nekem fel kellett nyitnom a szememet, hogy meglássam. Éjjelente százszor is kinyitottam és behunytam a szemem, és csalódás ért századszorra is! A kínok kínját kellett kiállnom.”