Az Üvöltő szelek nem csupán a kedvenc klasszikusom, de a szívemnek legkedvesebb könyv is. Darabokra szed, feldúl, a végletekig ráncigálja az olvasó érzelmeit.
A regény különlegessége nem csak a történetben rejlik, hanem a finoman elrejtett szimbólumokban, ami tudat alatt is fokozza a hangulatot. Feltűnt már, hogy a természet milyen összhangban van a szereplők lelkivilágának alakulával? Milyen jelentőssége van, hogy Hindley és Catherine miféle ajándékot kér a könyv elején (a hegedű és az ostor) - az akkori és a későbbi személyiségük alakulásában hogyan jelenik ez meg?
A nevek predesztinációja (gondoljunk csak Lockwood-ra és a kommunikációs képességei hiányára, kvázi LOCKed in his mind, Heathcliff dupla nevére, a Cathykre), a viktoriánus kor merevsége és a társadalmi változások, ez mind-mind megjelenik a könyvben mindenféle erőltetés nélkül.
Sokan persze utálják ezt a regényt, amit meg is értek. Kell hozzá egy mood, egy belelátás, hogy megpillanthasd a zsenialitását és a gyönyörűségét.