Klasszikusok karácsonyra (is)

A klasszikus könyvek örökkön örökké velünk maradnak. Megállják helyüket napjaink fogyasztói kultúrájában, ahol időről időre könyvek tűnnek fel, majd merülnek feledésbe. Íróik megtanítanak bennünket a valódi értékek felbecsülhetetlen voltára, történeteik pedig évszázadok távlatából is aktuálisnak hatnak. Főszereplőik minduntalan saját természetük jobb megismerésére törekszenek, miközben esendő lényként az emberi lét korlátaival kell hadakozniuk.

A Távol Afrikától című könyv az Isak Dinesen álnevén is alkotó Karen Blixen emlékirata. Könyvében visszaemlékezik azokra az évekre, melyeket a Nairobi melletti hegyekben, egy hatalmas kávéültetvényen töltött 1914 és 1931 között. Az írónő Dániából érkezett Kenyába, ahol szoros barátságot kötött a környék lakóival, és megismerte a táj egyedülálló szépségét, valamint az igaz szerelmet Denys Finch-Hatton személyében. Afrikai kalandjairól szóló beszámolója, amelyet azután írt, hogy elvesztette szeretett farmját, és visszatért Dániába, egy mesteri mesemondóé, egy olyan asszonyé, akit az író John Updike „a század egyik legfestőibb és leglángolóbb irodalmi személyiségének” nevezett.

A nyugat-yorkshire-i lápvidéken játszódó Üvöltő szelek két nemesi család, az Earnshaw-k és a Lintonok viharos kapcsolatának története. A ma már időtlen klasszikusnak számító mű a maga korában is sarkos és ellentmondásos volt, hiszen a lelki és fizikai kegyetlenség nyílt ábrázolása szembeszállt a viktoriánus konvenciókkal és erkölcsökkel. Emily Brontë érzéki tehetséggel ír a szerelemről, a vágyódásról, a bosszúszomjról és az emberi természet gyarlóságáról.

A Rozsban a fogó, vagy korábbi címén Zabhegyező a felnőtté válás irodalmának egyik klasszikusa. Főszereplője narrátori szerepbe bújva meséli el azt a három napot, amelyet New Yorkban töltött, miután kirúgták a vidéki magániskolájából, ahova képtelen volt beilleszkedni. A diáktársait felszínesnek és álszentnek találta, de New York-i tartózkodása alatt rájött, hogy a valódi hazugság a felnőttek világában is erőteljesen jelen van.

Dosztojevszkij e lélektani regényében megrázó őszinteséggel és elgondolkodtató igazsággal ír az emberi hitványságról, a bűn beláthatatlan következményeiről és az emberi lélek mélységéről. A történetben Raszkolnyikov belső küzdelmét követhetjük végig, aki elvektől vezérelve egy gyilkosság elkövetésére vetemedik, ám nem számol a bűntudat fojtogató és lélekőrlő érzésével. A Bűn és bűnhődés egyike azon klasszikusoknak, amelyek örök érvényű igazságokat fogalmaznak meg az emberi lélek mélységeiről.

Tolsztoj monumentális regényében három befolyásos orosz személy sorsát mutatja be, akik mind-mind a rájuk nehezedő problémákkal harcolnak, míg az országban háború dúl. Pierre Bezuhov a napóleoni háborúkból való kiábrándulása után felfedezi az élet értelmét, Andrej Bolkonszkij a halál közelsége láttán új értékrendet teremt lelkében, Natasa Rosztova pedig az igazi emberi értékeket követve válik őszinte lélekké.

Tolsztoj regénye a szerelemről a világirodalom egyik legismertebb és legbecsesebb művévé vált, amelyet akárhányszor olvasunk újra, minden alkalommal újabb finom árnyalatokat fed fel az olvasó előtt. A történet Annáról szól, aki egy másik férfival való házassága ellenére beleszeret egy ifjú katonatisztbe, ami felborítja addig harmonikusnak gondolt életét. Tragédiája éppen ezekből a szenvedélyes érzelmeiből és a lelki megpróbáltatások súlyából ered.