Nekem Jane Austen neve már örökre a Büszkeség és balítélet jelenti, mert Mr. Darcy-t egyszerűen lehetetlen felülmúlni, de az Értelem és érzelem című regényét is szeretem.
Amikor megláttam az Alexandra Klasszikusok sorozatban megjelenő gyönyörű, keménytáblás kiadást újra kellett olvasnom. Persze a történet nem változott, de mégis kapott egy új egyedi hangulatot.
A történet klasszikusan és megcáfolhatatlanul Jane Austen stílusa, tökéletesen belesimul a szerző életrajzába, hozza a megszokott konfliktusokat és jellemeket. Olyannyira, hogy Marianne karakterében szerintem az összes bosszantó Bennett lány egyesül (Jane és Lizzy kivételével). ez a lány egyszerűen túl sok, túl impulzív, túl szélsőséges. Ezzel szemben Brandon ezredes minden alkalommal levesz a lábamról a visszafogottságával és kitartásával. Ő az egyik kedvenc Austen hősöm.
Elinor és Edward sokkal kevésbé izgalmas szereplők, de sokkal kiegyensúlyozottabbak, még ha a kommunikációjuk néha kifejezetten frusztráló. Mondjuk ez tökéletesen jellemző Austen írásaira. A boldog véghez többnyire szerencse kell, az odáig vezető út pedig tele van félreértésekkel, kimondatlan érzésekkel és elhallgatásokkal.
Összességében az Értelem és érzelem számomra nem a legerősebb Austen-regény, mégis van benne valami különleges báj, ami miatt érdemes időről időre újra elővenni.