A Rokonom, Rosy volt az első találkozásom Gerald Durrell írásaival, és bár egyáltalán nem volt rossz élmény, mégis kissé üresnek érzem utólag. A könyv könnyed, gyorsan olvasható, szinte filmszerűen pörögnek benne az események, így az ember hamar a végére ér.
A Rosy köré szőtt kalandok sokszor mosolyt csaltak az arcomra, és voltak pillanatok, amikor igazán szórakoztatónak találtam a helyzetkomikumot. Ugyanakkor mostanában több súlyosabb, mélyebb témákat boncolgató könyvvel találkoztam, így ehhez képest Durrell története számomra kissé felszínesnek hatott. Nem mondanám, hogy csalódás volt, hiszen kikapcsolódásnak teljesen megfelelő, mégis azt érzem, hogy hosszabb távon nem sokat adott hozzá az olvasói élményeimhez. Ha valaki most valami igazán könnyűre vágyik, biztosan élvezni fogja, de nekem inkább felejthető kaland maradt.

Első könyvem Geraldtól, és most már értem, miért szeretik annyian!
Adrian egy fiatal fiú, aki kalandra vágyik és meg is kapja, amikor nagybátyja rábízza barátnőjét, Rosyt. Csakhogy Rosy nem más, mint egy elefánt! 🙈
Ettől a pillanattól fenekestől felfordul az élete, és rengeteg vicces, aranyos kaland veszi kezdetét.
Ha egy szomorkás őszi estén szeretnél jókedvre derülni, ezt a könyvet ne hagyd ki.