„Nem az idő, nem is az alkalom, kizárólag a hajlandóság dönti el egy kapcsolat meghittségét. Akadhat két ember, akiknek hét esztendő sem volna elegendő, hogy megismerjék egymást, másoknak viszont hét nap is bőven elég.”
A főszerepben két testvérről olvashatunk, az egyik Marianne, aki a naiv és drámai karakter volt, a másik Elinor aki eléggé különbözik a testvérètől.
A történetben mind a két lány szerelmi életènek alakulásáról olvashatunk. A helyszín pedig nem más mint Anglia. Ezt a korszakot kifejezetten szeretem, így nagy kíváncsisággal kezdtem neki a sztorinak. Maga a történet egy kicsit nehezen szippantott be az elején, mondhatni egy kicsit unatkoztam is. Azonban majd becsatlakoztak olyan szereplők akik igazán érdekessé kezdtèk tenni a sztorit. Hiszen mind a két lány az igaz szerelmet keresik, amire bátran akadnak jelentkezők. Marianne szívèèrt két férfi is versenybe lendül: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Igazat megvallva én is azoknak a táborát erősítem akik Brandon ezredesnek szurkoltak teljes egészében. Elinor pedig Edward Ferrarst mellett kötelezi el magát, azonban ez sem megy olyan gördülékenyen mint ahogy azt elképzelte.
"Arra vágyom, ahogy mindenki más is, hogy maradéktalanul boldog legyek; de ahogy mindenki, én is bizonnyal a magam módján leszek az."
A kötetben megtalálhatóak azok az elemek amik jelen voltak a kor Anglia társadalmában. Hogy mennyire fontos a lányoknak hogy jól mennek férjhez, mindezek ellenére a szerelmet is keresik, nem mellesleg egy kerítőnő sem hiányozhat a történetéből akit nem titok, hogy nagyon megkedveltem.
Mr. Willoughby karaktere kifejezetten nem lett a kedvencem, sőt sokszor nagyon felháborítóan viselkedett. Ezt a való életben sem kedvelnèm, szóval leírta nálam magát.
Magával a kötettel is bajban vagyok, mert tényleg volt olyan amikor nem kötött le a sztori, de közben pedig nagyon jól bemutatta a társadalmat, hogy mi fontos számukra, és hogy tényleg a pénznek mennyire nagy szerepe van, hogy mindenkinek férjhez kell menni, mert ha nem akkor vén lánynak bèlyegeznek. Szóval ezek jól meg voltak írva, de valahogy a szerelmi szálak sem voltak az igaziak számomra.
Összességében ezt a könyvet 4🌟-ra èrtekeltem

Kate Morton mindig mesterien ötvözi a múlt és a jelen történeteit, a családi titkokat és az érzelmekkel teli sorsokat. A Titkok őrzője talán az egyik legerősebb regénye: egyszerre izgalmas, mint egy krimi, és mélyen emberi, mint egy családtörténet.
Laurel gyerekként szemtanúja lesz egy sokkoló eseménynek, amelynek terhét egész életén át cipeli. Évtizedekkel később édesanyja múltjának nyomába ered, és a nyomozás során nemcsak egy régi bűn, hanem egy egész korszak titkai tárulnak fel. A váltakozó idősíkok lassan, fokozatosan építik fel a feszültséget, miközben megmutatják, milyen apró döntések formálhatják örökre az emberi sorsokat.
A regény különlegessége, hogy nem csupán a rejtélyről szól: az írónő érzékenyen ábrázolja szereplői gyarlóságát, küzdelmeit és vágyait, így rendkívül könnyű velük együttérezni. A történet lassan bontakozik ki, de éppen ez a mélysége adja meg azt a katarzist, ami az utolsó oldalak után is sokáig velünk marad.
Összességében a Titkok őrzője gyönyörű és elgondolkodtató regény szeretetről, bűnről, megbocsátásról és arról, milyen erősen hatnak ránk a múlt titkai.