Azt hiszem az év meglepetése volt nekem Kate Morton Titkok őrzője című könyve.
Habár a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, azt mégsem gondoltam volna, hogy ennyi érzést vált ki belőlem. Ráadásul napokig benne volt még a gondolataimban.
Olvastam pár kritikát, hogy az eleje túlírt, amit egyébként megértek, hogy vannak akik így látták, viszont én nem tartozom közéjük. Már az első oldaltól kezdve beszippantott a történet és magával ragadott Kate Morton írásmódja.
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de mégis biztos vagyok benne, hogy mestere a múltban gyökerező, érzelmekkel teli történeteknek.
A titkok őrzője egy lebilincselő történet családi titkokról, múlt és jelen összefonódásáról.
Főhőse, Laurel, egy sikeres színésznő, aki egy régi, gyerekkori emlék hatására nyomozni kezd anyja múltja után - és ezzel egy több évtizedes rejtély kapuját tárja fel. A cselekmény három idősíkon játszódik: az 1940-es évek háborús Angliájában, a ’60-as években és a jelenben, 2011-ben. A történet lassan, rétegről rétegre bontja le a szereplők titkait. Minden egyes történésnek megvan az oka és a legvégére minden mozaik a helyére kerül. A szereplők rendkívül életszerűek, mindenkinek megvan a maga múltja, hibái és titkai - ettől lesz az egész történet igazán hiteles. A helyszínek annyira részlet gazdagok és filmszerűek, hogy szinte látni lehet őket. A történetvezetés aprólékos, mégis gördülékeny, és egy picit sem vált unalmassá számomra.
Az utolsó fejezetek pedig abszolút letehetetlenek voltak számomra. A legnagyobb rejtély talán tényleg nem okoz akkora meglepetést, de ahogyan eljutunk oda és ahogyan elénk tárja az írónő az mindenképp sokkolóan hat az olvasóra. Percekig csak néztem magam elé.
Az utolsó oldalaknál pedig potyogtak a könnyeim, annyira gyönyörű, megható és szomorú volt. Közben pedig mégis boldogságot éreztem.
Ez a regény nemcsak szórakoztat, hanem mélyen meg is érint. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a tartalmas, jól megírt családi regényeket.

Jane Austen regénye, az Értelem és érzelem nemcsak a korabeli társadalom tükre, hanem az emberi természet, a családi kötelékek és a szerelem örök kérdéseinek összefoglalója. A történet középpontjában Elinor és Marianne állnak, akik apjuk halála után kénytelenek új életet kezdeni szerényebb körülmények között. A két lány temperamentuma szöges ellentétben áll, Elinor higgadt, megfontolt, ő az "értelem", míg Marianne szenvedélyes, impulzív, ő testesíti meg az "érzelmet".
Ahogy a testvérek útja során szerelem, csalódás, társadalmi elvárások és erkölcsi dilemmák fonódnak egymásba, Jane Austen briliáns stílusának és látásmódjának köszönhetően olyan időtálló kérdések merültek fel bennem, mint a ,,Meddig érdemes hallgatni az értelem szavára? Megéri-e teljesen az érzelmeinkre hagyatkozni?"
A regény nem csupán egy klasszikus szerelmi történet, hanem finom társadalomkritika is, amely éles szemmel mutatja be a nők helyzetét és lehetőségeit a 19. századi Angliában. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a lélektani mélységű történeteket, valamint azoknak, akik most ismerkednek Jane Austen műveivel, hiszen ez a mű tökéletes belépő a klasszikus angol irodalom világába.