A lepkegyűjtő

John Fowles (1926-2005) író, költő, esszéista, kritikus, a második világháború utáni angol regényírás egyik meghatározó alakja volt. Fontosabb regényei: A mágus (1966), A francia hadnagy szeretője (1969), Daniel Martin (1977), Mantissa (1982).
Legismertebb és legnagyobb hatású műve a modern pszichothriller műfaj megteremtője. A lepkegyűjtő 1963-ban jelent meg, ez Fowles első regénye. Ferdinand, a lepkegyűjtő megüti a totófőnyereményt, úgyhogy módjában áll gyűjteményét új, mindennél csodálatosabb példánnyal gyarapítani. Csak éppen a gyűjteménynek ez az ékessége nem pillangó, hanem leány: Miranda, a szép, szőke festőnövendék, akit az eszelős fiatalember őrült módszerességgel elrabol, és félreeső, vidéki házának e célra átalakított pincéjében fogva tart. Méghozzá semmi másért, csak hogy - akár a lepkékben - gyönyörködhessen benne, a birtokában tudja.
„Olyan volt, ami csak egyszer sikerül az embernek az életben, és akárhány életben meg se történik. Ilyesmiről inkább csak ábrándozni szoktunk, s magunk sem hisszük, hogy valaha csakugyan elérjük” - mondja Ferdinand. Miranda pedig ezt írja titkos naplójába: „Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan.”
A tragédiába torkolló történet a filmvásznon is világsikert aratott.