Az auschwitzi tanár

• Egy kötet, mely megmutatja, hogy még a legsötétebb időkben is létezhet emberség.
• Egy kötet, mely nemcsak borzalmakról szól, hanem bátorságról, emberségről és reményről is.
• Egy kötet, mely emlékeztet arra, hogy a történelem legnagyobb rémtettei mögött mindig ott vannak az egyéni sorsok.
• Egy kötet, mely után nehéz ugyanazként visszatérni a hétköznapokhoz.
• Egy kötet, mely nem engedi, hogy felejtsünk.
Nehéz bármit is mondani egy ilyen könyv után. Az ember automatikusan véleményt akar alkotni, hogy tetszett-e, vagy hogy mi volt benne “sok” vagy épp “kevés”. De amikor az ember tudja, hogy ezek a dolgok tényleg megtörténtek, valahogy nem illik ilyesmit mondani. Mert ez nem csak egy történet volt, amit valaki kitalált. Ezek valódi emberek valódi szenvedései. Ilyenkor inkább csak csendben marad az ember, és próbálja felfogni, hogy amit olvasott, az a valóság volt.
Furcsa szokás, tudom, de mindig is különös érdeklődéssel fordultam a Holokauszthoz köthető regények felé. Talán azért, mert úgy érzem, ezek a történetek nem engedik, hogy felejtsünk. Így került a látóterembe Az auschwitzi tanár, és bár sejtettem, hogy nem lesz könnyű olvasmány, mégis azt kaptam tőle, amit vártam: megrázó őszinteséget, történelmi mélységet, emberi sorsokat.
A könyv egy valós személy, Fredy Hirsch életét dolgozza fel, aki tanárként (még Auschwitzban is) próbált reményt és tudást adni a gyerekeknek. Egy olyan személy története ez, aki a legsötétebb időszakban is hitt abban, hogy az oktatásnak ereje van. És ebben a hitben volt valami rendíthetetlen.
Mivel korábban nem ismertem Fredyt és az ő szerepét ebben a történelmi kontextusban, örülök, hogy bővíthettem a tudásomat. Nemrég olvastam egy másik, auschwitzi témájú könyvet, amelyben utalások voltak egyes eseményekre, helyszínekre, érdekes élmény volt most ezekkel a mozzanatokkal részletesen is találkozni, mintegy „kitöltve a hézagokat”.
Nem tagadom, a téma mindig megterhelő. De szerintem, aki ebben a témában olvas, annak ezt tudnia és vállalnia kell. Nem lehet „könnyű” egy ilyen könyv, de nem is kell, hogy az legyen.
És bár Az auschwitzi tanár sem vette el a kedvemet a hasonló témájú könyvektől, azt hiszem, most tartok egy kis szünetet. Egy-két könyv erejéig biztosan.
Egyetlen dolog volt, amit kevésbé értettem, az pedig az időben való ugrálás. Számomra ez néha megtörte az olvasás ritmusát, úgy éreztem, lineárisan is tökéletesen működött volna a történet, talán még erőteljesebben is.
Mindezek ellenére ez egy fontos kötet. Azoknak, akiket érdekel a korszak, az emberi sorsok, az igaz történetek, mondhatni kötelező.
Egy férfi, aki nem hagyta, hogy a sötétség elnyelje a benne lévő fényt.
Egy tanár, aki akkor is tanított, amikor minden más elveszett.
https://www.instagram.com/p/DNnwXVnsMJd/?igsh=dm1ybWgyMnJtbHZ2