Ez a vaskos könyv egy megrázó és hiteles történelmi regény, amely Budapest 1944–45-ös ostromáról és a nyilas terror legsötétebb hónapjairól szól. Elsőre engem meglepett a cím és az "idegen" szerző, de már a fülszöveg helyreteszi a kapcsolatot, és a családi vonatkozásokat. A történet középpontjában a Lévy család áll, akik a háború káoszában próbálnak életben maradni, miközben szeretteiktől elszakítva, folyamatos veszélyben keresik a túlélés lehetőségét. A regény megtörtént eseményeken, a szerző családjának emlékein alapul, de alapvetően fikció.
HaLevy elsősorban személyes sorsokat ábrázol,a történelmi események persze nemcsak díszletként szolgálnak, de mégis az egyéni döntések és érzések teszik igazán erőssé a történetet. Nem könnyű és nem is gyors olvasmány. Sok a morális kérdés, az érzelmi teher, de végig ott vibrál benne a szeretet, az élni akarás és a remény is. A folyamatos bizonytalanság végig fenntartja az érdeklődést, miközben a regény fontos emléket állít a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának. Különösen erős a budapesti helyszínek ábrázolása, amelyek a történet során szinte önálló szereplővé válnak.
A Menekülés Budapestről egyszerre családregény, történelmi dokumentum és emberi helytállásról szóló történet. Nem könnyű olvasmány, nem feltétlenül szórakoztató de mélyre megy és sokáig ott marad.

Dani Fromcsenko: A Láger bohóca egy igazán különös és nehéz olvasmány volt. A bohócok világa eleve ösztönös ellenérzést vált ki belőlem, és a holokausztról szóló történeteket sem keresem tudatosan, mégis újra és újra szembejött velem ez a regény. Egy idő után már nem nagyon tudtam kikerülni, így végül belevágtam. A történet egy férfit követ, aki bohócként próbál túlélni a koncentrációs tábor embertelen világában, majd a háború után az elveszett emlékeivel és saját múltjával is szembe kell néznie. A regény nem lineárisan építkezik, folyamatosan váltogatja az idősíkokat és a nézőpontokat, ami néha kissé széttartóvá teszi, mégis működik a történetben. Különösen érdekes volt, ahogy a szerző a bohóc figuráját használja: egyszerre válik a túlélés eszközévé, az ellenállás szimbólumává, később pedig az elfojtás és a maszkviselés jelképévé is.
A könyv számomra nem elsősorban a naturális borzalmak miatt volt nehéz, hanem azért, mert nagyon erősen épít az emberi lélek sérüléseire és a trauma hosszú távú következményeire. A cirkusz világa és a haláltábor rideg valósága közti kontraszt végig különös feszültséget adott a történetnek. A regény ritmusa néhol egyenetlen, vannak események, amelyeket szívesen olvastam volna részletesebben kibontva, de a végére mégis szépen összeáll a teljes kép. És amikor minden a helyére kerül, akkor üt igazán. Bár kapunk valamiféle feloldást, a történet súlya ott marad az emberben az utolsó oldal után is. Nem könnyű könyv, de nagyon emlékezetes és elgondolkodtató olvasmány.