“ᴀ ɴʏɪʟᴀꜱ ʀᴏʜᴀᴍᴏꜱᴢᴛᴀɢᴏꜱᴏᴋ ɪꜱ ᴇɢʏʀᴇ ᴇʟꜱᴢáɴᴛᴀʙʙᴀɴ ᴛᴇᴠéᴋᴇɴʏᴋᴇᴅᴛᴇᴋ, éꜱ ᴀᴢ éᴊꜱᴢᴀᴋᴀɪ ʀᴀᴊᴛᴀüᴛéꜱᴇᴋ ᴠáʟᴛᴀᴋ ᴀ ʟᴇɢꜰőʙʙ ᴍóᴅꜱᴢᴇʀüᴋᴋé. ᴀ ᴠᴀᴋᴍᴇʀőꜱéɢüᴋ éꜱ ᴀ ᴋᴇɢʏᴇᴛʟᴇɴꜱéɢüᴋ ɴᴇᴍ ɪꜱᴍᴇʀᴛ ᴋᴏʀʟáᴛᴏᴋᴀᴛ: áᴛᴛöʀᴛᴇᴋ ᴍɪɴᴅᴇɴ ɢáᴛᴀᴛ, ʟᴇᴅöɴᴛöᴛᴛᴇᴋ ᴍɪɴᴅᴇɴ ᴀᴋᴀᴅáʟʏᴛ, ᴍɪɴᴅᴇɴ ʜᴀᴛáʀᴛ ʟáʙʙᴀʟ ᴛɪᴘᴏʀᴛᴀᴋ. ᴀ ᴘᴏᴋᴏʟ ᴋᴀᴘᴜɪ ꜱᴢéʟᴇꜱʀᴇ ᴛáʀᴜʟᴛᴀᴋ.”
Egy újabb fájdalmasan gyönyörű, felejthetetlen olvasmány, ami mély nyomot hagyott bennem...
Eitan Posner Halevy könyve megrendítő módon, személyes családtörténeten keresztül mutatja be, mit jelentett zsidóként élni Budapesten a II. világháború idején. Nem regény, nem fikció – hanem a nyers valóság, minden rettegésével, fájdalmával és az apró reménysugarakkal együtt.
A szerző saját identitásának gyökereit kutatva meséli el a Lévy család – Miriam, István, Magda és János – történetét, akik a háború borzalmai közepette különböző sorsokra kényszerülnek: van, aki menekülni próbál, más bujkál, és olyan is akad, akit közvetlen közelről érint meg a halál szele.
A biztonság érzése egyetlen pillanat alatt foszlik szét, és nemcsak testileg, de lelkileg is megkezdődik a menekülés. Minden nap egy lehetséges utolsó nap. Ilyen körülmények között a túléléshez nem elég csak a józan ész vagy a szerencse – az emberi jóság apró gesztusai is életmentők lehetnek. 💔
A Menekülés Budapestről csendes, mégis elementáris erejű emléket állít azoknak, akik túlélték – és azoknak is, akik nem élhették meg a holokauszt borzalmainak végét.
Nem harsány vagy túlbeszélt visszaemlékezés, hanem mélyen emberi és hiteles.
Több ez, mint egy történelemóra. Segít emlékezni, megérteni (ha egyáltalán lehet), és legfőképp: együtt érezni. A Lévy család sorsán keresztül látjuk, mit jelent az, amikor már csak a szeretet és a maradék emberség jelent valódi menedéket a romok között.
De a könyv nem csupán a szenvedésről szól. Az emberi jóság, az életösztön és a családi kötelékek ereje újra meg újra átsüt a sötétségen. És bár a veszteségek hatalmasak, végül mégis elérkezik a felszabadulás pillanata. 🕊️🖤

Az írás stílusa nem igazán nyert meg magának. Az elbeszélésmód, illetve a szereplők szájába adott szavak, mondatok sokszor kissé színpadiasnak hatottak és ez rontott az olvasmányélményen. De azt el kell ismerjem, hogy a kötetnek hála nagyon sok új, számomra eddig ismeretlen vetületét ismerhettem meg a magyarországi zsidók üldözésének.
A szerző saját családja megpróbáltatásait vetette papírra, de a cselekményben akadnak fikciós részletek is. A Lévy család menekülésének története érinti a cionista földalatti mozgalom tevékenységét, illetve a budapesti zsidó kórházak elleni nyilaskeresztes támadásokat is, melyek számomra eddigi kevésbé ismert részletekkel szolgáltak ebből a vészterhes időszakból. Az egészségügyi intézményekben történtekről kimondottan sokkoló volt olvasni. Számomra Kun András neve sem volt ismert korábban, a rémtettei ugyancsak elborzasztottak.