Dani Fromcsenko: A Láger bohóca egy igazán különös és nehéz olvasmány volt. A bohócok világa eleve ösztönös ellenérzést vált ki belőlem, és a holokausztról szóló történeteket sem keresem tudatosan, mégis újra és újra szembejött velem ez a regény. Egy idő után már nem nagyon tudtam kikerülni, így végül belevágtam. A történet egy férfit követ, aki bohócként próbál túlélni a koncentrációs tábor embertelen világában, majd a háború után az elveszett emlékeivel és saját múltjával is szembe kell néznie. A regény nem lineárisan építkezik, folyamatosan váltogatja az idősíkokat és a nézőpontokat, ami néha kissé széttartóvá teszi, mégis működik a történetben. Különösen érdekes volt, ahogy a szerző a bohóc figuráját használja: egyszerre válik a túlélés eszközévé, az ellenállás szimbólumává, később pedig az elfojtás és a maszkviselés jelképévé is.
A könyv számomra nem elsősorban a naturális borzalmak miatt volt nehéz, hanem azért, mert nagyon erősen épít az emberi lélek sérüléseire és a trauma hosszú távú következményeire. A cirkusz világa és a haláltábor rideg valósága közti kontraszt végig különös feszültséget adott a történetnek. A regény ritmusa néhol egyenetlen, vannak események, amelyeket szívesen olvastam volna részletesebben kibontva, de a végére mégis szépen összeáll a teljes kép. És amikor minden a helyére kerül, akkor üt igazán. Bár kapunk valamiféle feloldást, a történet súlya ott marad az emberben az utolsó oldal után is. Nem könnyű könyv, de nagyon emlékezetes és elgondolkodtató olvasmány.