A hatodik kihalás

„A klímaváltozás globális jelenség, ahogy az óceánsavasodás is az: Cuvier szavaival „az egész világra kiterjedő földindulás.”
A könyv külseje teljesen megegyezik a belső tartalommal. A fekete alapszín nagyon jó választásnak bizonyult jelen esetben, míg a motívum kitüremkedő fehérsége némi reménysugárként ad kapaszkodót, legalábbis én így asszociáltam.
Elizabeth Kolbert több éves kutatómunkáját és tapasztalatát sűrítette össze ebben a félig riport, félig ismeretközlő könyvében, ahol a baljós címet is tükrözve, különböző szempontokra felosztva tárja elénk a Paleozoikum (őskor) időszakától egészen napjainkig (a könyv eredetileg 2014-ben jelent meg) a fajok és természeti jelenségek teljes vagy részleges kipusztulását, eltűnését. Ha ez nem lenne elég a rémületre, mindehhez hozzátehetjük, hogy a kötet megjelenése óta eltelt lassan tíz évben sem sokat változtattunk az életmódon, hozzáálláson, bár az tény, hogy sokkalta fontosabbá vált a környezetszennyezés témaköre a nagyvilág tekintetében; kár, hogy ez a hazai viszonyok között nézve még mindig gyerekcipőben jár.
A hatodik kihalás című ismeretterjesztő könyv magyar nyelven 2016-ben jelent meg az Európa Kiadónak köszönhetően. A kötet első pillantásra sem ígér túl kecsegtető információkat, de ami olvasásunk alatt ér minket, az több, mint nyomasztó. Természetesen ezzel a kijelentésemmel sem a kiadónak, sem a szerzőnek szóló panaszáradatról van szó, mind inkább egy mélyebb és sajnos annál riasztóbb információkötegről, amely alátámasztja az ember súlyosan káros életvitelét a környezetére vonatkozóan.
„Olyan nagy a tudatlanságunk és az elbizakodottságunk, hogy elcsodálkozunk, amikor egy élőlény kipusztulásáról hallunk, és mivel az okát nem látjuk, ezért katasztrófákról beszélünk, amelyek kipusztítják a világot”
A kötet 13 fejezetre bontva, tematikusan és részletesen magyarázva hívja fel a figyelmet, adott élőlények és csoportok életére gyakorolt környezeti hatásokra, valamint a biológiai jellemzőket figyelembe véve egy jövőképet is felvázolni kíván, bár nem minden esetben van már ennek jelentősége.
„Minden lelőtt madár szülő […]. Orvtámadásainkkal a legszentebb ösztönével élünk vissza, és amikor elvesszük a szülő életét, magatehetetlen utódaikat a legszörnyűbb halálra ítéljük, az éhhalálra. Ha ez nem kegyetlenség, akkor mi az?”
Őszintén szólva a mű feléig nagyon komor hangulatban voltam és sokszor félre kellett, hogy tegyem a könyvet, mert úgy éreztem, hogy magyarázatra szorul egy-egy adott faj ismerete vagy soknak véltem a leírtakat. Számos videót és weboldalt végig böngésztem, miközben haladtam előre az olvasással, de egy idő után úgy éreztem, hogy jobban érdekelnek a külső paneleken felfedezett információk, mint amit a kötet taglal. Ezzel egyidőben a saját tanulmányaimra is visszagondoltam és némiképpen értetlenül álltam azon gondolatok felett, amelyek előtörtek benne. Hogy példával is szolgáljak; tulajdonképpen az ember már tudattalanul a nagy emlősök időszakában is pusztítást hagyott maga után, amely egész állatfajok tömeges kihalásához vezetett. Gondolok itt mindjárt a mamutokra, de a felsorolás lehetne még hosszasan folytatni.
Ennek tudatában felmerült bennem a kérdés, hogy az életjelenlétünk nem ér-e fel egy járvánnyal, amely megállíthatatlanul szedi áldozatait? Persze ez a kérdés sok szempontból is vizsgálható és felettébb elszomorító hatással bíró.
„Katasztrófák igenis léteznek.”
A kiadvány erőssége a sokoldalúság, amely nemcsak a történelmi és biológiai tekintetben vizsgálja az adott tematikát, hanem saját élményből merítkezve is bemutatja, hogy az alkotó mindent megtett azért, hogy hiteles lehessen a könyvben leírtak vonatkozásában is.
Ám sajnos egy valamire nem gondolt, ezt pedig a megoldásokra való törekvés és javaslatok részletezése. Kéretlen jóslatokkal tele van a padlás és sokszor nem alátámasztottak azok az elképzelések, amelyekre hivatkoznak a „jövendölők”. Ebben az esetben ettől azonban bizonyosan eltekinthetünk, hiszen alapos kutatómunkára lelhetünk, mégis nagyon hiányoltam a remény ébresztését és a gyakorlatias tanácsokat.
„[…] a kezdet rendre homályba vész.”
Bővebben: https://konyvelvono.hu/2024/10/15/elizabeth-kolbert-a-hatodik-kihalas/