– Ne várd be! Hit és vágy gyanús!
Mért holnap? Ma, ha kell!
Elhagy úgyis a nő, a barát,
jobb, ha te hagyod el! –
Igy oktat, biztat erőre
az erőtlen szív dacosan
s eldobja, sírva, előre,
azt is, amije van,
és mint maga tolvaja, koldus,
hogy élhessen legalább,
tékozló gőgje e gyilkos
vigasszal védi magát: