Hát persze, hogy folytatnom kellett!
Joe Goldberg visszatér és ugyanolyan mániákus, mint volt.
Az előző kötetben azt gondoltuk volna, hogy Beck számára az igazi és rátalált a szerelem, amit oly megrögzötten keres. De nem így lett, így Becknek...mennie kellett. A testét elrejti, majd folytatja útját Los Angelesbe. (Én picit bántam, mert Joe és a könyvesbolt már olyannyira összeillettek, de értettem, hogy mennie kell. )
Új város, új szerelem. Új megrögzöttség.
Joe újabb szerelemért "küzd", miközben az elrejtett testek megkísértik az életét. Joe mestere annak, hogy mindent megússzon és a maga módján próbál tanulni a hibáiból, de az elméje kissé meggátolja abban, hogy ezeket valóban véghez is vigye...
Love (Igen Love az új szerelme neve) elől pedig igyekszik titkon tartani minden bűntettét.
A második rész nem hozta meg azt a hatalmas AHA élményt, mint az első, de továbbra sem tudok elmenni amellett, hogy Joe karaktere és elbeszélőmódja mennyire a könyv fölé szegez. Aki nem szereti a káromkodást, annak nem is ajánlott, mert bővelkedik vele. De szerintem ez már a karakter velejárója.
Kíváncsi vagyok, mit hoz magával a továbbiakban.

Elvetemült, torz, sötét és mégis izgalmas.
Ezek a szavak jutnak eszembe Caroline Kepnes "Te" c. sorozatáról. Már a cím is tökéletesen leírja, hogy a főszereplő figyelme mennyire másra fog irányulni ebben a történetben.
Te.Te.Te.
Joe Goldberg-et követjük, aki egy kis könyvesboltban dolgozik, mint eladó. Teljesen átlagos élet. Teljesen átlagos munka. A könyvek a mindenei és otthon érzi magát köztük. Aztán egy nap besétál a könyvesboltba egy gyönyörűséges és figyelemreméltó lány, aki ráadásul írással foglalkozik. Joe számára maga A TÖKÉLY.
Akár romantikus is lehetne, de egyáltalán nem biztos, hogy jól jársz, ha Joe Goldberg a figyelme középpontjába helyez Téged.
Joe elméjét egyből elkezdi behálózni Guinevere Beck. Megrögzötté és mániákussá válik a lány irányt, akiről eleinte csak ártatlan social media posztokat kezd el nézegetni. Aztán egyre messzebbre is képes elmenni, hogy megszerezze őt, miközben a jófiú imidzsét megpróbálja fenntartani. De a szög, hamar kibújik a zsákjából és Joe Goldberg még a gyilkosságot sem állja meg...
Az utolsó oldalakig izgatottság és félelem töltött el. Tudni akartam. Tudni akartam mindent. Joe-ról. Beck-ről. Joe beteg elméjéről. Szerencsére kapunk betekintést bőven.
Tetszett, hogy Joe mindig úgy beszélt, mintha Beck-nek címezné a mondandóját, holott nem is hagyták el hangosan a száját a szavak.
Beck nem igazán került közel a szívemhez, még Joe túlzott rajongása alapján sem. De nem is ez foglalkoztatott most ebben a könyvben.
Vérfagyasztó élmény volt! Szerintem egy igazán jó pszichothriller, ami kellőképpen játszik az idegekkel. Mindenképp folytatni fogom.