A "Boszorkányok elveszett könyve" az egyik legszebb kiadású fantasy ma a könyvpiacon. A színek, a szimbólumok és az élfestés is tökéletesen illik a cselekményhez és a regény hangulatához. Tulajdonképpen megjelenésében és tartalmában is, ez a fantasyk Da Vinci- kódja.
Ritkán találkozom ennyire összetett és intelligensen felépített fantasy világgal. A történet eleje lassabb, de minden apró részletnek szerepe van. A tudományos háttér, az alkímia és a történelmi utalások különleges mélységet adnak a cselekménynek.
A főszereplők (de a mellékszereplők is) sokszorosan árnyaltak. Diana karaktere üdítően érett és gondolkodó, Matthew pedig nem csupán „tipikus vámpír”, hanem komplex, múltja által formált figura. A kapcsolatuk szenvedélyes, mégis fokozatosan építkezik.
Ez nem egy pörgős akciófantasy, hanem hangulatos, aprólékosan felépítíett komplex világépítésű történet. Engem teljesen beszippantott, és biztosan folytatom a sorozatot.

Aki a gyors tempójú fantasykhoz szokott, annak talán nem ez lesz a kedvence, én viszont kifejezetten élveztem ezt a történetet. A vámpírok, démonok és boszorkányok világa rendkívül részletesen kidolgozott, az írónő olyan háttérinformációkba is belemegy, amelyekkel más fantasykban ritkán találkozunk. Különösen tetszett, ahogy az alkímia és a különböző fajok eredete aprólékosan fel lett építve.
A történet tempója valóban lassabb, főleg a sok információ és részlet miatt, de szerintem ez szükséges volt ahhoz, hogy a világ és a történet alapjai igazán működjenek. Mindig szerettem azokat a könyveket, amelyek valós történelmi vagy tudományos elemekre támaszkodnak és itt is ez történik.
Diana és Matthew karaktere számomra nagyon szerethető volt, mindketten intelligensek és nagyon indokoltan cselekednek legtöbbször. Ez a könyv egy lassabban kibontakozó, részletgazdag történetet nyit meg, amely folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. A családok közötti kapcsolatok és a fajok eredetével kapcsolatos elméletek különösen izgalmassá tették az egészet.