Még egy gimnáziumi tanulmányi versenyen nyertem meg ezt a könyvet (illetve egy korábbi kiadását), de akkor őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni vele. Évekkel később, úgy huszonöt éves korom körül vettem elő újra. Emlékszem tetszett is, de nem olvastam újra, mert kölcsönadtam, és sajnos soha nem került vissza hozzám. Aztán beszerzem ezt a szép új kiadást, és újra elolvastam.
A második kör megerősítette bennem, hogy Umberto Eco regénye kivételes alkotás, ugyanakkor továbbra sem könnyű olvasmány. Hosszú ideig molyoltam vele, mert a rengeteg teológiai és egyházpolitikai vita komoly figyelmet igényel, és időnként le is lassította a történetet. Cserébe viszont egy rendkívül érdekes krimit kapunk, amelynek rejtélye egészen az utolsó oldalakig fenntartja a kíváncsiságot. Talán nem is a gyilkos kiléte, hanem maga az ok ami különösen izgalmas volt.
Az igazi értéke a könyvnek azonban szerintem nem is a cselekmény, hanem a világépítés. Különösen lenyűgözött a középkori kolostor aprólékosan kidolgozott világa, szinte érezni a könyvtár dohos levegőjét, látni a kódexeket és együtt bolyongani a szereplőkkel a folyosókon. Eco hihetetlen alapossággal építi fel ezt a világot, és ettől válik igazán hitelessé a történet.
Ez tipikusan az a könyv, amihez türelem kell, de meghálálja a figyelmet. Lassú, aprólékos olvasmány, de egy kifejezetten intelligens krimik és történelmi regények egyben.