Három kiadói szerkesztő megunja az okkult könyvek „ördöngös” szerzőinek pancserságát, és egy Abulafia nevű számítógép segítségével nekilát, hogy egy tökéletes Tervet kovácsoljon. Az állítólagos Terv értelmében az emberiség sorsa a Világ Urainak kezében van, ami pedig valamiképpen összefügg azzal a gyanúval, hogy Szép Fülöp francia királynak annak idején talán mégsem sikerült felszámolnia a templomos lovagrendet. Hőseink remekül szórakoznak, ám egyszer csak hátborzongató sejtéseik támadnak… Annyi bizonyos, hogy bajba kerültek.
A Foucault-inga Eco professzor, a világhírű olasz szemiotikus második nagy sikerű regénye. Ezúttal azonban a detektív már nem egy gyilkosságsorozat tettesét és a tettes indítékait, tervét kutatja, mint A rózsa nevé-ben, hanem végső soron maga a Terv, az emberi történelem, sőt a Mindenség tervszerűsége válik meghökkentően kérdésessé. Ha van Terv, akkor minden mindennel összefügg. Ha van Terv, akkor nem kétséges, hogy mi lehet a közük a templomos lovagoknak a hasszaszinokhoz, az alkimistáknak a párizsi metróhoz, a titokzatos Saint-Germain grófnak Shakespeare-hez, a rózsakereszteseknek Arsène Lupinhez, a druidáknak az Eiffel-toronyhoz és a Föld forgását bizonyító Foucault-féle ingának... Kihez, mihez is?
Ha van Terv, minden kiderül.
Umberto Eco 1932-ben született Alessandriában. A Bolognai Egyetemen szemiotikát tanított, és diákjai révén egykettőre kiderült, hogy ő a megtestesült reneszánsz tudós, aki mindenhez ért, és mindenről szórakoztatóan, közérthetően, sőt egyenesen ínycsiklandóan tud beszélni és írni is. Tudományos művei már a hatvanas évek végére világhírt szereztek neki. Publicisztikája révén az olasz kulturális közélet egyik legismertebb és legkedveltebb szereplője lett. Népszerűsége 2016-ban bekövetkezett halála után is világszerte töretlen maradt: posztumusz kötetei nagy sikert aratnak, és egyetemi körökben továbbra is őt tartják az európai kultúrtörténet mókamesterének.
A rózsa neve című első regénye mindenkinek igazi meglepetés volt. Megfilmesítették, több mint húsz nyelvre lefordították, és hosszú éveken keresztül vezette a nemzetközi bestsellerlistát. A bestsellerek hatásmechanizmusát „hivatalból” is kiválóan ismerő Eco – anélkül, hogy tudományos tevékenységét egyetlen pillanatig is szüneteltette volna – következő regényeivel megismételte ezt a bravúrt. A Foucault-inga, majd A tegnap szigete és a Baudolino is biztos világsikerként igazolta: a kultúra, a civilizáció alapkérdései nem ismernek műfajhatárokat.