Mostanában megtalálnak a távol keleti történetek, pedig alapvetően egészen másféle olvasmányokhoz szoktam. Ez a könyv is, mint a koreai történetek általában nagyon sajátos atmoszférát áraszt, bár ezt talán másképpen mint az általam korábban olvasottak. Most egy lassú szépen megírt elmélkedős történetet kaptam. A szöveg nagyon egységes, mondhatni minden mondat a helyén van. Ugyanakkor a cselekmény maga nem kifejezetten pörgős, ebben a történetben inkább a gondolatoké a főszerep. Persze vannak kidolgozott karakterek és egy kedves és szerethető sztori, de távol áll a drámai konfliktusoktól, vagy a társadalmi problémák boncolgatásától. A történet főszereplője, Jongdzsu, a modern nagyvárosi élet tipikus kiégett figurája. Látszólag mindene megvan, karrier, társadalmi elismerés, biztos élet. Belül azonban ürességet érez, ezért radikális döntést hoz, hátat fordít korábbi életének, és megnyit egy kis könyvesboltot Szöul egyik csendes negyedében. Innen indul a regény, de valójában nem a bolt működtetéséről szól, hanem az újrakezdésről, az önismeretről, és arról, hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz.
A könyvmolyoknak igazi csemege ez a regény, hiszen rólunk szól: az olvasásról, a könyvek szeretetéről, és arról az érzésről hogy milyen jó egy könyvesboltba üldögélni, és menedéket találni a könyvekben.

A könyvesbolttal picit nehezen barátkoztunk össze, valószínűleg nem a legjobb pillanatban kezdtem el olvasni, így én nem tudtam kellő módon befogadni, a könyv pedig nem nyílt meg előttem. De onnantól, hogy rá sikerült hangolódnom, már minden nagyon flottul ment, szerintem sokat fogom járatni a kezemben, bele-beleolvasva, kiragadva egy-egy fejezetet.
Mostanában igen felkapott téma a könyvesbolt és annak üzemeltetése. Természetesen a könyvmolyok nagy része már gondolkozott azon, mennyire jó lenne egy könyvesbolt és kávézó kombinációja, ezt vezetni, általa izgalmas emberekkel megismerkedni. Ez persze sokszor romanticizálódva jelenik meg a fejünkben, filmek, sorozatok etűdjei jelennek meg előttünk. De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne?
A borítóba egyből beleszerettem, a cím pedig rögtön egy lépéssel hátrébb kényszerített: vajon ez is olyan egy kaptafára épülő, tucatkönyv a könyvmolyból lett könyvesbolti tulajról, aki felfedez egy kéziratot/sztorit/beleszeret a barristába? De amikor láttam, hogy az író koreai, kicsit megnyugodtam. Valószínűleg nem tucatkönyv lesz, hanem valami egészen különleges.
És igazam lett. Kellett egy kis idő, míg ráhangolódtam a keleti lassúságra, a kevés szignifikáns történésre. Viszont rengeteg lelki réteg mozdult meg, a szereplők indíttatásai, bizonytalanságai, örömei és bánatai nagyon szépen rajzolódtak ki. Egy igazi, mai, hús-vér világ nyílik meg a szemünk előtt, ahol kendőzetlenül láthatjuk, milyen lelki dinamikákat él meg valaki, aki egyik napról a másikra otthagyja addigi életét, és egyedül valami teljesen másba kezd, valami olyanba, amire mindig vágyott, de nem volt hozzá ereje. Mi kell ahhoz, hogy jó könyvesboltunk legyen? Hát nem elég a könyvek szeretete, rengeteg anyagi és szellemi erőbefektetés kell hozzá.