„Aki uralja a piacot, az uralja a világot.”
Ez a rövid idézet nem csupán kulcsmondata a történetnek, hanem benne van minden, amiről olvasunk 750 oldalon: a hatalom, a bátorság, a kockázat és a szenvedély. Na jó, nehogy félreértsétek, nem sűríthető össze ennyiben.
A tajpan nem egy könnyű nyári olvasmány sem mondanivalójában, sem fizikailag. A 19. századi Hongkong világába repít, a gyarmatosítás árnyékában születő új rend kialakulásának lehetünk szemtanúi. Dirk Struan karaktere nem hibátlan, de pont ettől válik igazivá, emberivé.
Az egyik legnehezebb időszakban olvastam, amikor annyi minden elveszi a figyelmemet, de soha nem olvastam még az írótól, és A Sógunt inkább a nyári szabadság idejére tervezem.
Igazából még emésztem, nagyon összetett, nem egyszerű kalandregény, hanem tele döntésekkel, következményekkel, történelmi és kulturális ismeretekkel. Az is lehet, hogy visszatérek még hozzá, az íróhoz mindenképp. Minden benne van, ami miatt megkapja nálam egy könyv a letehetetlen jelzőt, de rengeteg figyelmet igényel. Valahogy azt érzem, hogy még mindig munkál bennem, és valamiért egy kicsit másképp tekintek mindenre. Lehet, hogy magamra is?

Történelmi regények rajongóinak mindenképpen kötelező James Clavellt olvasni! Azoknak talán kevésbé ajánlanám, akik még csak most szemeznek ezzel a műfajjal, mert elsőre talán ijesztő lehet ez a tömény szöveg, de akit nem riaszt vissza egy hosszú könyv, tegyen egy próbát.
Az író olyan részletesen mutatja be a környezetet, hogy egészen úgy érzed, belecsöppentél a történetbe. Nagyon szemléletes leírásokat kapunk, miközben tengernyi karaktert tesz egyedivé. Kezdetben talán zsúfoltnak érződik a történet, de sikerül úgy kormányoznia a szereplőket, hogy mindegyik megjegyezhető legyen, így idővel könnyebb eligazodni köztük.
A történet a keleti és nyugati kultúra találkozását is nagyon jól bemutatja, de a központi téma inkább mégis a hatalom megszerzésével és megtartásával járó áldozatok bemutatása. Az egyik pillanatban úgy érezheted, irigykedsz arra, akinek minden hatalom a kezében van, de a következőben már ez lenne az utolsó, amit magadnak kívánsz.
Ez a könyv lassan csordogál, mégis izgalmas és Clavell írásmódjának köszönhetően tényleg mintha időutazáson lennél.