Megosztotta gondolatait
James Clavell ismét nagyon alkotott. Ennek a könyvnek is hatalmas a terjedelme, és olyan részletesen mutat be mindent, hogy az ember szinte ott érzi magát a szereplőkkel. Nagyon sok szereplő van, de a könyv elején össze van szépen szedve ki kicsoda, ha esetleg belezavarodnánk.(nekem pl nagyon jól jött, mert a név memóriám egy katasztrófa🙈) Én kicsit több Japánról szóló résznek jobban örültem volna, na meg voltak túlságosan elnyújtott részek is, amik kissé lapossá tették a sztorit, illetve a végén nekem hiányérzetem volt, mintha az író elfelejtette volna lezárni,de még ezek ellenére is csak szeretni lehet ezt a könyvet🤩
Az egyik szálon többször is utal a Tajpanra, emiatt jobb úgy belekezdeni ebbe a könyvbe, hogy azt már elolvastuk. A japán szál számomra sokkal követhetőbb volt, A Sógun Toraganájának méltó utódja lett Josi.❤️
Összességében nekem a Sógun és a Tajpan jobban tetszett, de ezt is érdemes elolvasni, hiszen így lesz teljes az "Ázsia-saga élmény" 😊
Az egyik szálon többször is utal a Tajpanra, emiatt jobb úgy belekezdeni ebbe a könyvbe, hogy azt már elolvastuk. A japán szál számomra sokkal követhetőbb volt, A Sógun Toraganájának méltó utódja lett Josi.❤️
Összességében nekem a Sógun és a Tajpan jobban tetszett, de ezt is érdemes elolvasni, hiszen így lesz teljes az "Ázsia-saga élmény" 😊
Gajdzsin
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
„Aki uralja a piacot, az uralja a világot.”
Ez a rövid idézet nem csupán kulcsmondata a történetnek, hanem benne van minden, amiről olvasunk 750 oldalon: a hatalom, a bátorság, a kockázat és a szenvedély. Na jó, nehogy félreértsétek, nem sűríthető össze ennyiben.
A tajpan nem egy könnyű nyári olvasmány sem mondanivalójában, sem fizikailag. A 19. századi Hongkong világába repít, a gyarmatosítás árnyékában születő új rend kialakulásának lehetünk szemtanúi. Dirk Struan karaktere nem hibátlan, de pont ettől válik igazivá, emberivé.
Az egyik legnehezebb időszakban olvastam, amikor annyi minden elveszi a figyelmemet, de soha nem olvastam még az írótól, és A Sógunt inkább a nyári szabadság idejére tervezem.
Igazából még emésztem, nagyon összetett, nem egyszerű kalandregény, hanem tele döntésekkel, következményekkel, történelmi és kulturális ismeretekkel. Az is lehet, hogy visszatérek még hozzá, az íróhoz mindenképp. Minden benne van, ami miatt megkapja nálam egy könyv a letehetetlen jelzőt, de rengeteg figyelmet igényel. Valahogy azt érzem, hogy még mindig munkál bennem, és valamiért egy kicsit másképp tekintek mindenre. Lehet, hogy magamra is?
Ez a rövid idézet nem csupán kulcsmondata a történetnek, hanem benne van minden, amiről olvasunk 750 oldalon: a hatalom, a bátorság, a kockázat és a szenvedély. Na jó, nehogy félreértsétek, nem sűríthető össze ennyiben.
A tajpan nem egy könnyű nyári olvasmány sem mondanivalójában, sem fizikailag. A 19. századi Hongkong világába repít, a gyarmatosítás árnyékában születő új rend kialakulásának lehetünk szemtanúi. Dirk Struan karaktere nem hibátlan, de pont ettől válik igazivá, emberivé.
Az egyik legnehezebb időszakban olvastam, amikor annyi minden elveszi a figyelmemet, de soha nem olvastam még az írótól, és A Sógunt inkább a nyári szabadság idejére tervezem.
Igazából még emésztem, nagyon összetett, nem egyszerű kalandregény, hanem tele döntésekkel, következményekkel, történelmi és kulturális ismeretekkel. Az is lehet, hogy visszatérek még hozzá, az íróhoz mindenképp. Minden benne van, ami miatt megkapja nálam egy könyv a letehetetlen jelzőt, de rengeteg figyelmet igényel. Valahogy azt érzem, hogy még mindig munkál bennem, és valamiért egy kicsit másképp tekintek mindenre. Lehet, hogy magamra is?
A Tajpan
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
