„Csak az uralkodhat, aki képes túlélni.”
Egy igazán monumentális olvasmányélményen vagyok túl.
Clavell neve sokaknak a Sógun révén ismerős, én viszont úgy kezdtem bele a Tajpan-ba, hogy azt még nem olvastam.
Az 1840-es évek viharos időszakában járunk, amikor az angolok épp Hongkong gyarmatosításán dolgoznak. A regény középpontjában Dirk Struan, a Távol-Kelet leghatalmasabb kereskedőházának feje áll, aki egyszerre üzletember és ópiumcsempész. Ő a Tajpan, az emberek és üzletek ura.
Köré épül ez a történet, ellenségek, árulások, titkos szövetségek, politikai és kulturális feszültségek szövik át a történetet, miközben egy új világ születésének vagyunk tanúi.
Az első 100 oldalnál azt éreztem, ez nem fog menni.
Clavell hirtelen rengeteg szereplőt, kulturális és történelmi részletet zúdít az olvasóra. A nevek keverednek, a motivációk homályosak, és egyszerűen nem tudtam ráhangolódni. Napokig ide-oda tettem a könyvet, de aztán valami mégis visszahúzott. Egyszer csak összeállt minden. Elkezdtek kirajzolódni az erővonalak, érthetőbbek lettek a karakterek. Innen már nem volt megállás.
Clavell elképesztő részletességgel mutatja be a brit és kínai kultúra találkozását, a kereskedelmi birodalmak épülését, a gyarmatosítás árnyoldalait és a keleti világ komplexitását. Mindezt nem tanító hangnemben, hanem történeten keresztül: személyes sorsokkal, belső harcokkal, bosszúval, szerelmekkel és ambíciókkal fűszerezve.
A Tajpan azoknak szól igazán, akik szeretik a lassabban kibomló, mély történeteket. Ha érdekel a 19. századi Távol-Kelet, a gyarmati politika és kultúra, ha szereted a komplex karaktereket és az intrikákkal teli történelmet, ez a könyv tetszeni fog.