A Felhőkakukkvár címe szinte azonnal felkeltette a figyelmemet, de egy picit tartottam is tőle az űrutazós szál miatt. Fantasztikus, nagyívű, elképesztően összetett és monumentális történet, csodálatos mondanivalóval. Imádom az olyan könyveket, amik rávilágítanak az olvasás szerepére, a könyvekre mint az emlékezet őrzőire, ahogy azt is, amikor egy létező vagy fiktív mű ennyire szervesen beleépül a cselekménybe. A másik kiemelt téma a klímaváltozás és a természet megóvásának fontossága, amiről szintén nem írhatunk/olvashatunk eleget.
Viszonylag sok szereplőt követünk több idősíkban, és bár sokáig nem tiszta, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, de a végére nagyon szépen sikerült összekötni őket. Minden szereplő sorsa érdekelt, bár Konstance űrhajós részeit kevésbé élveztem, de végig lekötött és érdekelt, pedig szinte mindenkinél van egy-két picit unalmasabb rész. Az író élvezetes stílusa mellett a gyakori nézőpontváltások is hozzájárultak ahhoz, hogy a közel 700 oldalas hosszához képest meglepően gyorsan lehet vele haladni, mert egyszerűen olvastatja magát.
A befejezés talán egy picit egyszerűen lett megoldva, de őszintén szólva engem nem zavart különösebben, mert annyira nagy hatással volt rám. Remélem, hogy tanultam a csodáiból.