Faludy György (1910–2006) költő Villon-átköltéseivel robbant be az irodalomba. A második világháború idején emigrációban élt, bejárta „mind a hat világot”, költeményeiben hol Észak-Amerikát, hol a marokkói sivatagot örökítve meg. Hazatérve újságíró lett, majd 1950-ben a recski munkatáborba zárták, ahol három évet töltött. A forradalom bukásakor ismét emigrált, az Irodalmi Ujság szerkesztőjeként a nyugati magyar irodalom egyik kulcsfigurája lett. Önéletírása, a Pokolbeli víg napjaim nemzetközi sikert aratott. A rendszerváltáskor hazatért. Verseiben, prózájában, dokumentumfilmeken lelkes történetmesélőnek bizonyult, lenyűgözve közönségét.