Bevallom, általában nem vagyok oda a sok szereplős történetekért, könnyen elveszítem a fonalat és nehezen kapcsolódom a karakterekhez. De Emily Gunnis regénye most teljesen meglepett – a szó legjobb értelmében. Már az első oldalakon éreztem, hogy ezt a könyvet nem fogom csak úgy félretenni.
A cselekmény rétegenként tárul fel, mégsem volt zavaros vagy túlzsúfolt. A különböző idősíkok – a hatvanas évek és a jelen – jól kiegészítik egymást, és a két eltűnt kislány története végig fenntartotta az érdeklődésemet. Folyamatosan azt éreztem, hogy kell tudnom, mi történt, még akkor is, ha közben egyre sötétebb és fájdalmasabb titkok derülnek ki.
A bába titka nemcsak izgalmas, hanem érzelmileg is megérintett. A családi örökség, a rejtélyek és a mélyen gyökerező traumák mind úgy jelentek meg, hogy végig éreztem: fontos dolgokról olvasok.
Ha szereted az érzelmekkel átszőtt, rejtélyes családi történeteket, és nem riadsz vissza a múlt sötétebb oldalától sem, akkor ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. Engem meglepett és megérintett.Biztosan olvasok még a szerzőtől.

Minden megvolt ebben a történetben, ami az átlagos, egyszer olvasós kategória fölé tud emelni számomra egy olvasmányt. Egyrészt jócskánt megdolgoztatta az agyamat, hisz folyamatosan kutatnom kellett apró nyomok után, melyek megmagyarázhatták, mi állhat két kislány rejtélyes eltűnése mögött. Másfelől az érzéseimet is rendesen megcincálta, hisz komoly családi drámák ütötték fel a fejüket a lapokon, amelyek generációkon keresztül mérgezték két família életét. És nem utolsó sorban rendkívül elgondolkodtatónak és informatívnak találtam, mert betekintést nyerhettem abba, hogy mennyi igazságtalanság érte a bábákat az egyház és az orvostudomány képviselői részéről a 20. század közepén.