Összességében az alap történet jó volt: adott egy várandós nő, Carly, akinek a gyermeke olyan szívbetegségben szenved, ami 1970-ben még gyógyíthatatlan. Azonban az ő titokzatos sógora, Hunter eltudná őt juttatni 2001-be, ahol egy méhen belüli beavatkozás megmenthetné a kisbaba életét.
Engem különösebben nem zavart, hogy az időutazás része a történetnek nem volt túl mélyen elmagyarázva, így is élvezhető volt és ez a része hihető is lett.
Engem különösebben nem zavart, hogy az időutazás része a történetnek nem volt túl mélyen elmagyarázva, így is élvezhető volt és ez a része hihető is lett.
Eleinte nagyon tetszett a történet, izgalmas volt az alapötlet és a könyv feléig nagyon olvasmányos is volt. Utána viszont számomra ellaposodott a történet, kicsit túlírt lett és ugyan sok csavar volt benne, de eléggé kiszámíthatóak. Ezen kívül volt a történetben egy olyan hiba, amit Hunter vétett, ami számomra nagyon hihetetlen volt. Nyilván szükség volt rá a történet szempontjából, de nekem így elvett az élményből.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de jobbra számítottam.

Egy történet szeretetről, veszteségről és titkokról, amelyek generációkat formálnak. A szerző érzékeny stílusa ismét megmutatja, hogy képes a legmélyebb emberi érzelmeket szavakba önteni.
Szívhez szóló regény, amelyet a szerző rajongóinak és az érzelmes, lélektani történetek kedvelőinek is érdemes kézbe venni.