Ha azt hitted, hogy a Zodiákus Akadémia eddig is durva volt, akkor a 3. rész még magasabbra teszi a lécet.Ebben a részben a Vega ikrekre minden eddiginél nehezebb időszak vár. Nemcsak az akadémiai próbákkal és a Számvetéssel kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhatnak igazán. Miközben a hatalmuk folyamatosan fejlődik, új titkok, árulások és váratlan szövetségek borítják fel az eddig kialakult erőviszonyokat.
A szereplők közötti feszültség és a váltott szemszög ebben a részben szerintem a csúcsra ért. Szinte minden fejezet tartogatott valamilyen fordulatot, így egyszerűen lehetetlen volt letenni. Az Égi Örökösök most sem hagyják unatkozni sem a lányokat, sem az olvasót, és több szereplő hátterét is megismerhetük, ami sok mindent új megvilágításba helyez.
Jelenleg ez lett a kedvenc részem a sorozatból. Imádom, hogy ez a történet egy igazi érzelmi hullámvasút: egyik pillanatban teljesen biztos vagyok benne, ki a kedvenc szereplőm, aztán néhány fejezettel később minden a feje tetejére áll.
Egy dolog viszont biztos: az utolsó oldal után azonnal nyitottam is ki a folytatást.

Ha eddig voltak kétségeim afelől, hogy ez a sorozat képes-e könyvről könyvre megújulni, akkor a harmadik rész minden ilyen gondolatomat eloszlatta. Őszintén, teljesen beszippantott.
Ami a legjobban tetszik a Zodiákus Akadémiában, hogy folyamatosan emeli a tétet. Az első kötetekben még sokkal hangsúlyosabb volt a világépítés, a mágia és az akadémiai közeg, mostanra viszont egyértelműen a karakterek, a kapcsolataik és az érzelmi konfliktusok kerültek a középpontba. Ettől lett igazán addiktív számomra.
Ez a rész egyszerre volt feszült, fájdalmas és elképesztően intenzív. Folyamatosan azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban történhet valami, ami teljesen felborítja az addigi egyensúlyt. És bár volt néhány pont, ahol úgy éreztem, mintha a történet kicsit visszacsúszna a startvonalhoz, vagy újra ugyanazokat a konfliktusokat járná körbe, összességében ez egyáltalán nem vont le az élményből.
Egyszerűen annyira jól működnek a karakterek együtt, hogy képtelenség nem bevonódni. A köztük lévő feszültség, a folyamatos érzelmi hullámzás és az állandó bizonytalanság végig fenntartotta az érdeklődésemet. Ez az a sorozat, ahol egyik percben valakit a szívembe zárok, a következőben pedig legszívesebben jól megráznám, hogy térjen már észhez.
Nagyon szerettem, hogy az írók nem finomkodnak az érzelmekkel. Volt, amikor dühös lettem, volt, amikor konkrétan megszakadt a szívem, és akadtak olyan jelenetek is, amelyek után csak ültem, és próbáltam feldolgozni, mi történt. Az ilyen könyvek tudnak igazán nyomot hagyni bennem.
Persze nem minden döntéssel értettem egyet. A csajok rendjével kapcsolatban például továbbra is lenne néhány kérdésem az írókhoz… mert néha csak néztem magam elé, hogy ezt mégis hogyan gondolták. 😂
Ami viszont teljesen biztos, hivatalosan is függő lettem. Már nem is próbálom tagadni. Rengeteg kérdésem maradt, sok a vakfolt, és még mindig érzem, hogy vannak titkok, amelyek csak később fognak összeállni. De pont ez az, ami miatt azonnal olvasni akarom a következő részt.
Ha pedig ki kellene emelnem valamit, akkor számomra egyértelműen Tory történetszála viszi a hátán ezt a részt. Az ő fejezeteit mindig sokkal intenzívebbnek, kiszámíthatatlanabbnak és érzelmileg is erősebbnek éreztem. Folyamatosan azt vártam, hogy vele mi fog történni, mert az ő története tudott a legjobban meglepni.
Összességében ez a kötet számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Tele fájdalommal, szenvedéllyel, dühvel, reménnyel és olyan feszültséggel, ami végig ott motoszkált bennem. Pont az a fajta történet, ami az utolsó oldal után sem engedi el az olvasót, és csak még jobban ráveszi arra, hogy azonnal kézbe vegye a következő részt.