Az író nagyon szépen ötvözte a valós történelmi elemeket a kitaláltakkal.
Egyik nagy pozitívuma volt számomra a könyvnek, hogy az 1799-es Londont nem akarta megszépíteni a szerző, hanem próbálta (elég) korhűn leírni az akkori viszonyokat.
A karakterek szimpatikusak, nagyon szerethetőek voltak.
Dora, egy igazán különleges, okos lány, aki egy Hermész nevű szarka gazdája.
Edward lett a kedvencem a szereplők közül. Intelligens, ambíciózus fiatalember, nem utolsó sorban végtelenül kedves.
A cselekmény pörgős, folyamatosan történt valami, ami fenntartotta az érdeklődésemet.
Sok érdekes dolgot megtudhattam a görög történelemről olvasás közben, ám a mitológiából sajnos vajmi kevés jutott a történetbe, ami miatt egy egy kicsit is csalódott vagyok. :(

Tavaly olvastam a Pandórát, ami nem csak a gyönyörű borító miatt fogott meg anno.
A regény valamivel lassabban építkezik, ami nem csoda, hiszen érzékletesen festi le számunkra az adott kort. Ezt sokan nem szeretik, én viszont teljesen bele tudok ilyenkor merülni az adott hangulatba, világba, így ez számomra kifejezetten pozitív volt a számomra.
A főszereplők párosát nem kifejezetten szerettem, nem volt elég együtt töltött idejük a történetben, így nem érzetem őket elég kiforrottnak - ez egy picit elvett az élményből.
Összességében viszont jó élmény volt egy mitológiával színezett, korhű világban elmerülni, teljesen kizökkeltett a hétköznapokból. Ha szereted a mitológiát és a titkokat, mindenképp neked való lehet!