Gyermekkorom legszebb olvasmánya volt, melyet a mai napig újraolvasok minden évben. Hiszen a tanulság amit átad, sosem változik. Számomra Antoine de Saint -Exupery könyve egy örökzöld olvasmány, melyet könyvklubbokban, eseményeken is bátran ajánlottam mindenkinek. Vélem, hogy ki kell állnunk a regényke mellett, hiszen nem feledhetik el a kisfiú és a róka történetét.

Antoine de Saint-Exupéry a könyvét a felnőtteknek ajánlotta, akik egykor gyerekek voltak, de már csak halványodó emlékeik vannak arról, milyen is gyermekként vágyakozni, remélni, gondolkozni, érezni, csodálkozni, szeretni.
A kis herceg varázslatos, sokszor szívszorító kalandjain és bájos személyiségén keresztül vissza tudunk találni gyermeki énünkhöz.
A szőke kis herceg aprócska bolygójáról indul felfedezőútra, így találkozik a sivatagban a repülőgép-balesetet szenvedett íróval. Beszélgetéseik, vízkeresgélésük alatt mindketten formálódnak. Megértik, hogy vannak dolgok, amiket nem birtokolhatunk, csak érezhetünk. Meg azt is, hogy bizonyos találkozások csak rövid ideig tartanak, de egy életre szóló élményt jelentenek.
Számtalan csodálatos üzenetet lehet kiemelni a műből. Többek közt az is sugalmazza, hogy szeretni felelősség, és egyben nemes életcél is.: „Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”