Mélissa da Costa könyvét nagy kíváncsisággal vettem a kezembe, hiszen sokan dicsérték már az írónőt, és őszintén mondhatom: teljesen elvarázsolt. Ritkán találkozom olyan regénnyel, ami ennyire lassan, szinte észrevétlenül lopja be magát a lelkembe, de a Manon virágai pontosan ilyen volt számomra.
A kert és a virágok nemcsak díszletek ebben a történetben, hanem a gyógyulás és a remény szimbólumai és olvasás közben azt éreztem, mintha én magam is közelebb kerülnék ezekhez az érzésekhez. A gyász és a veszteség ábrázolása nagyon hiteles, de közben ott rejlik benne a szépség, az apró pillanatok ereje, ami újra és újra felemel. Többször volt olyan, hogy olvasás közben meg kellett állnom, mert annyira mélyen hatott rám egy-egy gondolat.
A szereplők törékenyek és emberiek, pont ezért könnyű velük együttérezni. Úgy éreztem, mintha nemcsak az ő történetüket, hanem kicsit a saját életem tapasztalatait is újra látnám bennük. Nem egy gyors, pörgős könyv, hanem inkább olyan, mint egy lassan nyíló virág: csendes, de annál erőteljesebb hatással van az olvasóra.
Számomra ez a regény nemcsak egy szép olvasmány volt, hanem igazi lelki élmény. Megerősített abban, hogy a legnehezebb pillanatok után is van tovább, és hogy néha a legapróbb dolgok egy virág, egy gesztus, egy őszinte pillanat, képesek gyógyítani.
Összességében egy meghitt, érzelmekben gazdag könyv, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki nemcsak olvasni, hanem érezni is szeretne egy történetet.

Valérie Perrin könyvei mindig különleges hangulatot árasztanak, és A vasárnap koldusai sem kivétel. A történetben a huszonegy éves Justine egy idősotthonban dolgozik segédápolóként, és miközben a saját életével nem nagyon tud mit kezdeni, elkezdi felfedezni az egyik lakó, a csaknem százéves Hélène múltját. És milyen múlt ez! Szerelem Luciennel 1933-ban, háború, bujkálás, árulás, a Gestapo, deportálások…
A könyv szépsége számomra abban rejlik, ahogyan a jelen és a múlt összefonódik. Perrin csodásan váltogatja az idősíkokat, és közben lassan megmutatja, hogy Justine és Hélène története mennyire sok ponton kapcsolódik egymáshoz. A két nő kapcsolata megható és nagyon emberi - tele őszinteséggel, fájdalommal, de melegséggel is.
Ez a regény nemcsak Hélène titkairól szól, hanem arról is, hogyan kell szembenézni a saját családunkkal, a generációkon át cipelt terhekkel. Nem egyszerű témák ezek, de Perrin írása annyira gördülékeny és magával ragadó, hogy szinte észrevétlenül ránt be a történetbe.
Ha szereted azokat a könyveket, amelyekben a múlt és a jelen váltakozik, ahol a szereplők élettörténete fokozatosan tárul fel, és közben megérint a történelem súlya is, akkor A vasárnap koldusai neked való olvasmány. Érzékeny, szívszorító és felemelő egyszerre.