Nem olvastam még az írótól, erről a könyvről is csak annyit tudtam, amit a fülszöveg elárul, szóval nem volt semmilyen elvárásom vagy előzetes elképzelésem. Egy ideig meglehetősen ígéretesnek tűnt, de sajnos később ellaposodott és a végére már inkább fárasztott, mint lenyűgözött.
Pedig annyi érdekes témát és cselekményelemet vetett fel – csak aztán a legtöbbel nem kezdett semmit, vagy csak felszínesen érintette, és utána hagyta elsikkadni. Én még szívesen olvastam volna a szerzőség kérdéséről, az írói inspirációról, a háborús szálról, mert ott még rengeteg dolog lapult a felszín alatt (elég csak az M. apját érintő megjegyzésekre gondolni), a múlt és a generációk traumáinak feldolgozásáról.
A befejezés nekem semmilyen téren nem ütött nagyot,nem váltott ki belőlem semmilyen nagy horderejű érzést. Csak véget ért, én meg vállat vontam, és arra gondoltam, hogy ez lehetett volna jobb is. Kár, mert tényleg benne volt a kivételes-könyv lehetőség, de valahogy nem voltam egy hullámhosszon vele. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok Herman Koch más műveire is.