Az Ablakok az ébrenlétben egy olyan regény, amely egyszerre nosztalgikus és fájdalmasan őszinte. Kovács Krisztián könyve az Y generáció felnövéstörténetét meséli el, de nem pusztán egy korszak lenyomata – sokkal inkább egy érzés, egy állapot, amelyben az idő és az emlékek egymásba csúsznak.
A történet középpontjában egy vidéki kisvárosban szövődő barátság áll. Az írás hangulata egyszerre lírai és kegyetlenül realista: a karakterek esendősége, a múltba kapaszkodás vágya, és a barátság megtartó ereje mind-mind olyan témák, amelyek sok olvasó számára ismerősek lehetnek.
A könyv legnagyobb ereje talán abban rejlik, hogy nem idealizálja a fiatalságot, hanem annak minden ellentmondásával és fájdalmával együtt mutatja be. Az álmok és a valóság közötti feszültség, az idő múlásának nyomasztó tudata és a barátokhoz fűződő kapcsolataink rétegzettsége mind olyan elemek, amelyek miatt az Ablakok az ébrenlétben egy igazán mély és elgondolkodtató olvasmány.
“– Mi a barátság?
– Ha nem tudsz szabadulni a másiktól. A közös emlékektől. A ragaszkodástól.”
Szerintem nem olvastam még hasonlót, de roppant érdekes volt egy hazai írótól ilyen témában olvasni.Nagyon hiteles volt a történet, rég olvastam ilyen jót az emberi kapcsolatokról:) Nőket tudom milyen egy csajos barátság vagy egy igazi férfi-nő barátság, így érdekesen olvastam, hogy milyen is lehet egy pasis barátság.
Ha szereted azokat a könyveket, amelyek az élet apró, mégis meghatározó pillanatait nagyító alá helyezik, akkor ez a regény biztosan hatással lesz rád.

Kovács Krisztián harmadik könyve annyira életszerű, hogy képes rengetegszer megérinteni. Bár az elején lassan haladtam az olvasással – kevés időm is volt rá, a hangulatom is nehezen állt rá –, a kötet második felére annyira hozzám nőttek a szereplők és az érzéseik, hogy az utolsó 200 oldalt nagyjából két nap alatt végeztem ki.
Az Ablakok az ébrenlétben lehet egy barátság, egy különleges személy, vagy általánosságban az élet története is. Nagyon sok kérdést felvet, gyakran elgondolkodtat. A könyv főszereplője egyértelműen Bota, akinek legközelebbi barátja meséli el különleges sorsát. Bota azonban néha ferdített a dolgokon, ezáltal előfordul, hogy a narrátor megbízhatatlanná válik, vagy később javítja magát. Talán ez is ráerősít arra az érzésre, hogy Bota nehezen találja a helyét a világban, kerget egy-egy rögeszmét, egy szerelmet. Azt hiszem, mindenkinek lehet egy ilyen ismerőse, barátja, családtagja, aki esetében fél attól, hogy mihez válik, hogy merre tart, hogy hagyja-e ismét, hogy megtalálják, ha elveszett.
Mindenkinek abszolút tudom ajánlani a könyvet, aki valami igazán emberi, igazán húsba vágó történetet akar olvasni, mert az Ablakok az ébrenlétben nem kiszakít a valóságból, hanem egyenesen a képedbe tolja azt. Szívhez szóló elbeszélés ez emberi kapcsolatokról, barátságokról, egymástól nagyon különböző, de életszerű sorsokról.