Nekem ez a sorozat 100% nosztalgia, csupa ismerős zene, film, énekes és könyv. Annyira otthonos nekem a világa, hogy igazából remekül szórakozom a sokadik újraolvasáson is, és simán figyelmen kívül tudom hagyni, hogy tulajdonképpen a főszereplő teljesen jellegtelen. Vagy lehet, hogy pont emiatt kedvelem Renit. Esetlen, csendes, visszahúzódó, és alig találja meg a helyét az osztályközösségben. Szerencséjére valamiért azonban az osztály megtartja őt. Ebben a részben már elkezd igazi közösséggé formálódni a sok különböző hátterű és jellemű szereplő. Arnold fényessége egy kicsit megkopik, Cortez meg még menőbb lesz (én teljesen imádom őt, úgy is, hogy persze, felnőttként látom az összes hiányosságát), Vladár meg szegény egyre bosszantóbb. Mégis valahogy az egész vicces tud maradni, és haladós gyorsan olvasható, és nagyon-nagyon ismerős.

Nekem a Szent Johanna Gimi sorozat első része a "Kezdet" nagyon lassan indult, de valahogy nem is igazán volt kedvem hozzá. Az eleje nem volt igazán érdekes, csak egy szimpla gimis évkezdés és a főszereplő Reni isem egy kiugró egyéniség elsőre. (Mondjuk másodikra sem.) Persze azért elkezdtem mert mindenki erről beszélt, és a lányok évente újra kölcsönözték a könyvtárban, tehát valamit biztosan tud a sorozat.
Aztán meg már csak azt vettem észre, hogy olvasom és olvasom. Először gyorsan, aztán lassan aztán meg vagy még tizenkétszer. Az első rész ma sem a kedvencem, de közel jár hozzá.
A "Kezdet" visszarepít a gimnázium első évébe, mindegy hogy hányban jártál oda. A hangulat, az életérzés, a kapcsolatok simán megvannak, és akkora nosztalgiafaktor, hogy a fal adja a másikat.
És a figurák... Nem mondom, hogy mindenkit kedveltem, sőt.. de mindenki annyira jellegzetes, és mégis annyira felismerhetőek a szerepek, hogy a saját volt osztályomból is tudtam hozzá karaktereket társítani. A Szent Johanna Gimi örök, a Kezdet pedig egy nagyon jó sorozat nyitó alap