Ez a rész is hozta a nyári táborok hangulatát, teljesen úgy érztem, már abban az évszakban vagyok. Engem levett a lábamról, ugyanis nosztalgiázhattam kedvemre. Sok régi emlék jutott eszembe a jóvoltából, amikor még én is részt vettem ilyesmiket diákként. Bár verseny nem volt, de a faházak és a közös szabadidő és programok igen. Felnőtt fejjel is visszamennék szívesen egy ilyen környezetbe a barátaimmal és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól szórakoznánk. ;)
Hanna végre átlendült a gyász azon pontján ahol megrekedt és így a családja is kissé letehette ezt a terhet. Nagyon igyekeznek mindent megtenni Hanna jólétéért, de számára most ez a verseny és ezek a barátok valamint khm… Kornél tették a legjobban. Kikapcsolódhatott kicsit és újra fontos tagja lehetett egy csapatnak, egy társaságnak, egy versenynek, az életnek. Láthattuk mosolyogni és drukkolni a verseny miatt. Megmelengette a lelkem, hogy végre újra diák lehet. Nem muszáj mindig komolynak és borúlátónak lennie. Végre egy kis napfény is költözött az életébe.
Laura hozta a kötelező barátságos, humoros hangulatot amit általában szokott a könyveiben. Az is nosztalgiával töltött el. Rajta „nőttem fel”. :)

Imádom Leiner Laura könyveit. Alig várom, hogy ezt a történetet is megismerhessem!