Hatalmas Leiner Laura-rajongó vagyok, a Szent Johanna Gimi örök kedvenc, amiből egyszerűen nem tudok kinőni, és a Késtél, illetve az IOV sorozatokat is imádtam. Alapvetően mindig a magyar szerzők pártján állok, és pozitív előítéletekkel vettem a kezembe a 40 nyári napot is, de sajnos nem ez lett a kedvenc könyvem.
Nekem sok volt az ismétlődés. Megértem azt, hogy ez a ritmus sokaknak komfortos, de nekem nem volt az. A cselekmény 40 napon keresztül szinte ugyanazt a kört futja, és bár vártam a fordulatot, az egyetlen kimozdulás csak a legvégén érkezett el, de az is elég súlytalan maradt. Ami pedig érdekes lehetett volna (például a görögországi utazás), azt két mondattal elintézte a szerző, cserébe viszont a perecfogyasztás minden apró részletét megismertük.
Most karakterekkel sem sikerült kapcsolódnom. Zoé sajnos számomra teljesen eléggé jellegtelen. Sokat hangoztatja, hogy introvertált, egy valódi introvertált szerintem negyedennyit sem beszél a saját személyiségtípusáról, és nem dobálózik lépten-nyomon életbölcsességekkel. Szakó egy kicsit izgalmasabb karakter a Loch Ness-i szörny iránti rajongásával.
A szöveg a szokásos módon könnyen olvasható, de a rengeteg felesleges ismétlés és a "világelemzések" miatt most többször éreztem késztetést az átugrásra.
Nagyon szeretem Laura stílusát, de ez a könyv most sajnos nem érte el azt a szintet, amit a korábbi kedvenceimnél megszoktam.

Keserédes lett a lezárás. Nagyon nagyon jó volt ez a rész, és elég fájdalmas elengedni a társaságot. A végére valahogy minden a helyére került. Az Egyszer a sorozat legizgalmasabb kötete. Amilyen nehezen indult, és ahogy leült a közepe annyira mozgalmas lett az az utolsó kötet. Teli van persze szívfájdalommal és drámával, de végre a nagy csavar után elindulnak a dolgok a helyes irányba. Erre a részre megérkeztem én is a "márker" állapotba, bár még mindig vannak olyan kiszólásai a fiúnak amit nehezen kezelek. Beka döntései bírálhatóak ugyan de teljesen érthetőek. Szegény Körtét sokszor sajnáltam a zűrök miatt, mondjuk meg is lett az eredmény, de örültem annak, hogy végül jól jött ki a dolgokból. Szép volt Bexitől a lezárás és elengedés, és örülök annak, hogy kivételesen jó döntéseket hozott. A végén pedig mindenki szép lezárást kapott. Kicsit fáj, hogy vége van, de örülök, hogy megtörtént.