Jajj imádom. Ebben a részben már minden csupa kamaszdráma, csalódás és rettenet. Annyira tökéletes a kamaszlélek feeling, hogy csuda. Teli van borzasztó magánnyal és szerelmi bánattal. Amúgy persze nem, de Reni itt már 15 éves, és hozza ennek a kornak minden jellemzőjét, még a szülőkkel való dacolást is, bár azt tényleg csak visszafogott "renis" szinten. De ebben a részben már több a komolyság is, persze amennyire Zsoltival egy csapatban ez lehetséges. Mindenesetre Virág szerelmi élete egyre bonyolultabbá válik, ami jó tanulságként is szolgál, Cortez pedig itt hozza a számomra legértelmetlenebb döntéseit (na jó meg az ötödik rész elején is). Mindenesetre itt ingott meg először benne a bizalmam.

Nekem ez a sorozat 100% nosztalgia, csupa ismerős zene, film, énekes és könyv. Annyira otthonos nekem a világa, hogy igazából remekül szórakozom a sokadik újraolvasáson is, és simán figyelmen kívül tudom hagyni, hogy tulajdonképpen a főszereplő teljesen jellegtelen. Vagy lehet, hogy pont emiatt kedvelem Renit. Esetlen, csendes, visszahúzódó, és alig találja meg a helyét az osztályközösségben. Szerencséjére valamiért azonban az osztály megtartja őt. Ebben a részben már elkezd igazi közösséggé formálódni a sok különböző hátterű és jellemű szereplő. Arnold fényessége egy kicsit megkopik, Cortez meg még menőbb lesz (én teljesen imádom őt, úgy is, hogy persze, felnőttként látom az összes hiányosságát), Vladár meg szegény egyre bosszantóbb. Mégis valahogy az egész vicces tud maradni, és haladós gyorsan olvasható, és nagyon-nagyon ismerős.