Ha nyár, akkor az nálam egy Leiner Laura olvasói maraton. A 40 nyári napot még a megjelenésekor olvastam, de mivel hasonló élethelyzetbe kerültem, mint a főszereplő lány Zoé. Valahogy vele és a gondolataival száz százalékosan tudtam azonosulni és épp ezért kötett le ez a féltégla. Mert a HÉV-ezések, a lassú napok mellett megtaláltam magamat és rájöttem, hogy valószínűleg még sokan vannak így mint én, vagy az olyanok mint Zoé. És épp ettől szép ez az egész, mert megtudjuk találni magunkat a könyvekben és garantálom, hogy ebben sokan megfogják, csak adni kell egy esélyt.
,,– Te akartad. Itt a válasz. Számomra az a különbség egy legendás tavi szörny és a lelki társ között… Hogy az egyikkel már találkoztam – mondtam ki, és felvont szemöldökkel néztem Szakóra, aki átgondolva a dolgot hitetlenül meredt rám.
– Te találkoztál Nessivel? – kérdezte, […],,

„Hűűű…” Igen, ez volt az összhozzászólásom, miután az utolsó sorokat is kivégeztem. Rég volt már, hogy Leiner Laura könyveit olvastam, így elfeledkeztem róla, milyen megfogó a humora.
A szereplők. Nos, először is, szerintem nem lehet nem észrevenni, hogy a szereplők többsége a Szent Johanna Gimi csodabogarainak az átalakított verziója. Zsófi kisugárzása megegyezik a Reniével, Napsinak ugyanúgy nincs ki a négy kereke, mint Virágnak, Boldi szakasztott olyan, mint a rockerek (hogy is hívják őket; Andris és…?), bár Zsolti érdekes szóhasználatából is örökölt, Kolosban megvan az a megszállottságféle, mint Dave-ben, Szasza meg szimplán azért olyan, mint Cortez, mert vele jön össze Zsófi. Így viszont Abdul és Hipó kimaradt, akiket nem tudtam egy SZJG-shez sem kapcsolni. Taps, taps… Ettől függetlenül mindegyikük megérdemel egy-két megjegyzést:
1. Zsófi: Renivel ellentétben benne alig találtam kifogásolható tulajdonságokat. Na nem azért, mert olyan tökéletes, korántsem, inkább csak azért, mert megláttam benne a nagybetűs Kamaszt. Egy tizenhét éves csaj, aki sokat röhög, szórakozik, nem szűzies, nem is k-kategóriás, nem bombanő, de nem is csúnya, szeret bulizni, makacs, van benne önzés és önfeláldozás is egyben, ismeri a barátait és elfogadja őket, hazudik, gúnyolódik, kiakad, hisztizik és soookat beszél. A legtöbb kamasz bizony átmegy efféle dolgokon, ahogy Zsófi is, így a jelleme szinte száz százalékosan realisztikus – szerintem. Persze kicsit túlzok, hisz kötve hiszem, hogy létezik olyan egyén, mint ő – most komolyan, ennyi elszántságot nem kívánok senkinek, brutál a csaj –, mert amiket művelt itt… OMG.
2. Napsi (Napsugár): Micsoda név, teljesen illik rá! Egyébként véleményem szerint már maga az sokat elárul róla, hogy Virághoz hasonlítottam. Igaz, Napsit jóval több agysejttel áldotta meg Laura – ezer köszi érte –, hát de hogy ő is miket csinált…! (Például az olasz – na, azon kiégtem, komolyan.)
3. Szasza: váratlan dolgokat hozott magával.
4. Kolos: I LOVE YOU! Olyan jópofa alak, ráadásul az utolsó sorok is róla szóltak, egyemmeg. :3
5. Hipó: Szaszát simán lekörözve ő lett az egyik kedvencem! Talán még Kolossal is versenybe szállhatna a drága. :3
6. Abdul: Hááát… Semleges szereplő, egyszer bírtam, egyszer nem.
7. Boldi: Hogy téged mennyire utáltalak eleinte, pedig óriási egy figura vagy! :'D
8. Szekuritisek: Én már akkor a halálomon voltam, mikor vagy századjára dobták ki (vagy le) Zsófit egyes helyekről, de mikor a végén együtt pózoltak… a röhögés addigra már sírba vitt.
A többi szereplő nem izgat, a könyv tartalmáról többet nem vagyok hajlandó elárulni, továbbá így utószóként annyit mondanék:
Irány a könyvesbolt, mert ezt meg. Kell. Venni! :3