Egészen tetszett, bár ha a őszinte szeretnék lenni, távolról sem én vagyok a célközönség. Így huszonéves fejjel azért akadtak benne olyan logikai bukfencek és bosszantóan megírt jelenetek, amiktől konkrétan pörgött a szemem az üregében... Én nem olvastam az LL könyveket kamaszként, azonban a barátnőim igen, így folyamatosan noszogattak, hogy adjak esélyt nekik. A legnagyobb fekete pontot nálam egyértelműen a lezárás kapta, hiszen a legizgalmasabb, legfeszültebb pillanatban vágta el a történetet. Értem én, hogy kell a feszültségkeltés, de na. Azonban minden hibája és bosszúsága ellenére egy kifejezetten szórakoztató, pörgős és modern olvasmányt kaptam.

Láttam, hogy ez a kötet sokaknak kicsit döcögősnek tűnt és megértem, mert én is éreztem rajta egyfajta megtorpanást. Amikor egy történet a célegyenesbe fordul, a nagy lezárás előtt hajlamosak túlnyúlni a dolgok és itt is így éreztem.
Ami viszont számomra mégis megmentette az élményt, az a karakterek közötti kapcsolatok végső beérése volt. Jó volt, ahogy ezek a fiatalok a közös cél érdekében teljesen egymásra hangolódtak, szerintem adott egy szép érzelmi ívet a sztorinak. Nem ez lett a legpörgősebb rész, de a lezárás miatt örülök, hogy végigjártam velük ezt az utat.