A harmadik részben tényleg felpörög minden: Reni végre kicsit magabiztosabb, de persze továbbra is az a kedvesen szétszórt Reni, akit ismerünk. A 9/b-ben közben teljes gőzzel zajlik az élet: Virág hozza a formáját, Zsolti továbbra is a világ leglelkesebb trollja, Cortezék pedig a szokásos, karizmatikusan félreérthető módon bolygatják Reni lelki békéjét.
Viszont a cím nem véletlenül “Egyedül”, hirtelen minden kicsit komolyabbnak tűnik: barátságok hullanak szét , új szövetségek alakulnak, és Reni kénytelen szembenézni azzal, milyen az, amikor nem minden úgy alakul, ahogy ő elképzelte. De közben ott a rengeteg humor, a tipikus SZJG-s káosz, amiért imádjuk ezt a sorozatot.
Olvasd, olvasd, OLVASD! Szerintem minden résszel csak jobb és jobb ez a sorozat.

A második rész ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt, és az egész olyan, mintha tényleg visszaülnél az iskolapadba Cortezékkel. Reni már kezd egy kicsit otthonosabban mozogni az osztályban, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne bénázna továbbra is – épp ettől olyan szerethető.
A nagy újdonság ebben a részben, hogy az osztály dinamika végre igazán beindul. Mindenki jobban megnyílik, kialakulnak a kis klikkek, barátságok, és persze ott van az állandó alaptéma: Cortez. Reni továbbra is próbál rájönni, mit is kezdjen az érzéseivel, miközben a helyzet hol reményteljes, hol teljesen kilátástalan – tipikus kamasz hullámzás, amit nagyon könnyű átélni vele.
Ez a rész nem a nagy fordulatokról szól, inkább arról a sok apró pillanatról, amelyek miatt tényleg jó olvasni: amikor valami jól sikerül, amikor valami nagyon nem, amikor Reni túlreagál, amikor valaki meglepően kedves… és persze minden alkalomról, amikor feltűnik Cortez, és Reni agya azonnal leáll, amit mi imádunk.
Zseni sorozat, amit vétek lenne nem folytatni. :D