A Rokonom, Rosy után lelkesen ismerkedtem a Durrell családdal, mert biztosra vettem, hogy legalább olyan bűbájos, humoros élményben fognak részesíteni, mint az iszákos elefánthölgy. Nem is kellett csalódnom, igazán szórakoztató, könnyed és aranyos könyvecske, mindenképpen el fogom olvasni a folytatásokat is. Viszont szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy én a gekkókhoz, varangyokhoz, siklókhoz meg skorpiókhoz nem vagyok elég nagy állatbarát. Néha meg tudtam érteni a család kiakadását, amikor minden sarokban valami undiságot találtak.
Viszont a többi állatot mádtam. Gerryvel néha nem értettem egyet, amikor pl. tojásokat meg fiókákat lopott, és volt pár unalmasabb megfigyelése, de egyébként az egész dilis családot a szívembe zártam. Korfu velük együtt engem is elvarázsolt, és én is nagyon szeretnék villából villába költözni az aktuális szükséghelyzet szerint. (Na jó, általában egy olyan kicsiben tanyáznék, ahová nem fér be sok vendég.)

Gyönyörű gyűjtemény Dickens karácsonyi írásaiból, amit már kézbe venni is öröm. Természetesen magasan a Karácsonyi ének a legjobb a benne szereplő történetek közül, de mindegyik tetszett a maga módján. Tökéletes karácsonyi olvasmány.